Illene csontvelővel segíteni egy féltestvért, akit nem is ismerek?

Ha már ilyenen kell, hogy agyaljatok, hogy mit kérsz cserébe, mert ő nem biztos, hogy adna a jövőben valamikor, akkor inkább hagyd a fenébe. Nem is ismered, és ha bevállalod, hogy a fiatalságod jelentős részében állandóan kontorllra járj, meg a kockázatokkal szembenézz, akkor azt inkább olyan emberért, akinek szeretetből adhatod, és nem azért, mert van valami vérrokonság köztetek. Érdekes, hogy azt nem tartotta fontosnak apád, hogy megismerd, de azt igen, hogy ja, vérségi kapcsolat van köztetek, segíts neki...Nincs más apai rokon, aki szóba jöhet? Ilyen nehéz döntést lelkiismeret-furdalás nélkül a nyakadba a tesz? Persze, aggódik az új gyerekéért, de veled miért nem törődött annyira, hogy legalább ismerjen a testvéred? Nagyon sok embernek nincs testvére, azokat is meggyógyítják, szereznek nekik máshonnan, pláne Dániában...

Mivel anyukád dönt helyetted, mert még nem vagy nagykorú, a papírt is ő írná alá. Igaza van az utolsónak, anyukád helyében, ha látnám, hogy hezitálsz, félsz, átvenném a döntés felelősségét, és nemet mondanék. Nincs joguk így, gyakorlatilag ismeretlenül ilyen felelősséget a nyakadba testálni. Még felnőtt embernek is nagy falat lenne, nemhogy egy jó szándékú 15 évesnek. Látszik, hogy itt senkit sem érdekel a te érdeked, a te érzelmeid, csak az új gyerek egészsége. Viszont ahhoz meg neked nincs jogod, hogy vesztegesd az idejét, bár ha van eszük és egy csöpp megértés is szorult beléd, keresik gőzerővel a lehetséges donorokat, mert az is lehet, hogy a segítséged esetén sem leszel alkalmas. Könnyen beszélnek, hogy cska egy kis segítség, stb., ők biztosan segítenének, de nem tudom, mit csinálnának, ha valaki tényleg eléjük állna, ismeretlenül, hogy na, akkor lehet jönni adakozni. Bevállalnák-e az ezzel járó kellemetlenséget és orvoshoz járást (felnőttek esetében azért nem minden munkavállaló nézi örömmel, ha "hobbiból" tölti valaki az idejét orvosnál, azt se ha tényleg beteg lenne), az esetleges szövődményeket, amelyek közül bármelyik bekövetkezhet. Nekem pl. egy gyomortükrözésen derült ki, hogy gyógyszerérzékenységem van egy altatószerre, isteni szerencse, hogy mikor műtöttek, akkor már tudtam mondani, hogy azt ne adjanak. Ki tudja, mi lett volna, a műtét közben derül ki, és akkor reagálok rosszul? A gyomortükrözésnél is csak az orvos gyors reakciójának köszönhető, hogy nem történt tragédia, de máshogy is alakulhatott volna, meg nyilván az nem volt olyan komplikált vizsgálat, jobb, hogy annak során derült ki, és nem a műtőasztalon...Mert persze az ember nem tudják letesztelni előre gyógyszerekre, és ha már valami ilyesmi bekövetkezik, azt inkább vállalnám magamért, vagy olyanért, aki közel áll a szívemhez, mint külső, pszichikai nyomásgyakorlásból egy vadidegenért...

Apukád és az uj felesége hatalmas terhet akar rád rakni. Anyukád helyébe ha ennyire bizonytalan vagy nem engedném. Persze h sajnálod a kisgyereket mert a a féltestvéred,de a te esetedben csak egy 6 éves gyerek,hisz nincs semmilyen kötödés.

meg ne tedd :D nem ér senki ennyit, elcsesznéd a fiatalságod.