Illene csontvelővel segíteni egy féltestvért, akit nem is ismerek?

Neked meg el kéne fogadni, hogy nem mindenki egyforma, Utolsó válaszoló. Mivel Téged ez személyesen érintett, másképp gondolkodsz erről a témáról.Oké megértem, hogy éreztetni akarod a dolog súlyát, de most egy 15 éves GYEREKRŐL beszélünk, nem pedig egy felnőtt,élet tapasztalt ,kiforrott személyiségű emberről, aki eltudja dönteni, hogy mi lenne a legjobb mindenki számára.

Az apa kiköltözött, családot alapított , és már csak évi 2-szer látogatja a lányát. Egyértelmű, hogy a féltesó fontosabb lett, és talán a Kérdezhető mint megsértett fél, úgyis érezhet, hogy az új gyerek elszakíthatta az apjától- Így akarva-akaratlanul is de lehet neki egyfajta viszolygása, hogy segítsen neki. Persze, most, hogy baj van az apukának is eszébe jutott JAAA hát van neki egy másik gyereke is! Szerintem ebben az esetben, teljesen érthető a Kérdező hozzáállása, jogosan érzi azt, hogy neki miért kéne segítenie? Hisz most is Ő van a háttérbe szorulva, egy hatalmas döntéssel a vállán.

Ettől függetlenül, sajnálom a féltestvért, borzasztó egy ilyen betegség, de ugyan akkor megértem a Kérdezőt, mert át tudom érezni, hogy milyen helyzetbe sodorta a kedves apuka.

Empátiáról írsz, de a másik felet meg se próbálod megérteni. Nem tudom, Te hogyan éreznéd magad, ha éppen a leglabilisabb korszakodban, ilyen családi háttérrel megkérdeznék tőled- Ugye akarsz segíteni a soha nem látott testvérednek, csontvelővel? A jó kis lelkiismeret furdalásos válaszokról, nem is beszélve.

Kedves Kérdező!

Ha igent mondasz, akkor mindenki nagyon bátornak és önzetlennek fog tartani és apukád nagyon hálás lesz neked! Akkor is, ha végül nem leszel jó donornak. Ha jó leszel donornak, és segítesz, úgy élheted tovább az életed, hogy megmentetted a féltestvéred életét! Itt nem apukád viselkedése a kérdés. Te lehetsz különb, aki félreteszi a sérelmeket! A jövőben lesz egy testvéred, aminél nincs nagyobb ajándék (ez persze rajtad is múlik, hogy akarsz-e vele kapcsolatot). Ha nemet mondasz, lehet, hogy majd felnőtt fejjel nagyon bánni fogod! Én is hoztam tizenéves koromban olyan döntést, ami miatt most mardos a lelkiismeret (sokkal kisebb dologban) hiába tudom, hogy csak gyerek voltam. Én önzőségből mondanék igent, azért, hogy a jövőben ne legyen lelkiismeret furdalásom. mert lehet, hogy az jobban fáj (és egész életen át), mint a procedúra.

Kedves Kérdező!

Megkérdezhetem Tőled, hogy az kiderült-e már - akár a kérdésed kiírása előtt, akár azóta, - hogy alkalmas lennél-e a féltestvéred számára csontvelő donornak?

Jól tudom, hogy ezt egy sima vérvétel alapján meg tudják állapítani?