Nem fogadnánk örökbe tesó/sógor gyerekét?
Férjemmel 8. éve vagyunk házasok, 10+ éve együtt. Kis tini románcnak indult, végül felnőttünk egymás mellett, tényleg mondhatom jóban-rosszban.
Idő közben külön-külön kikristályosodott bennünk, hogy nem akarunk gyereket, így mikor kiderült, hogy a másik sem, tudtuk, hogy egymásnak rendelt az ég :)
Ugorjunk előre napjainkra, tesóm párja terhes, férjem nővérének 2 gyereke van, kicsik még, 2-5 évesek. Nem is tudom már milyen szörnyű hírek hatására valahogy előjött, hogy ha velük történne valami, ki vigyázna a gyerekekre, mik ennek a jogi lehetőségei stb. Aztán sógornőm valahogy kinyögte, ő arra gondolt, hogy mi nevelnénk a gyerekeket, ha velük valami ne adj isten történik, mint legközelebbi hozzátartozó (egyébként szülők is élnek még). Némi lesokkolódás után mondtuk, hogy kedves a gondolat, de ne is rendezkedjenek be rá esetleg ügyvéddel vagy bárhogy mert nem fogjuk vállalni, hiszen ha akarnánk 1-2(-sok) gyereket nevelni, csinálnánk magunknak. Valószínűleg ha lenne saját, hamarabb mondanám, hogy éppen “elfér”, de a 0-ról két közepesen idegen gyereket biztos nem. Esetleg 15-17 évesen, ha már csak pár évet kell kihúzni és elég értelmesek egy jó viszonyhoz es együttműködéshez, talán. Természetesen szörnyű balhé lett belőle, férjem is kap alaposan belőle, de én, mint nő főleg.
Tudom, elképzeltem, tesóm vagy sógornő gyereke megy állami gondozásba miközben megtehetnénk mondjuk, hogy neveljük, “csak” nem akarjuk, szörnyen hangzik, de nem lennénk rá képesek, egyikünk sem. Viszont most az egész család szörnyetegnek tart minket, anyuékhoz is valahogy visszajutott a sztori, ő is teljesen ki van rám (ő is csak rám, olyan érdekes ez)..
Tényleg sátán fattyai vagyunk érte?
válasza:21!
Ne zavarjon, hogy leirtam, hogy egyrészt már felnőtt a gyerekem, másrészt pedig nálam a húgom vállalta volna. Ha nem vállalta volna, akkor se neveztem volna szörnyetegnek. Én vállaltam gyereket, soha nem kenyszerithetem rá másra. Az q szörnyeteg, aki ezt megtenné massal
válasza: válasza: válasza: válasza:Miért veszekedtek olyanon, ami jó eséllyel soha nem jön el? Sógornő/tesó és a párjaik is egészségesek, viszonylag kicsi rá az esély, hogy a következő 15-20 évben mindketten gyereknevelésre alkalmatlanná váljanak. Ráértek azon gondolkodni ezen, ha már legalább az egyikük kiesett...
Részemről mondjuk gondolkodás nélkül vállalnám be tesó/közeli barát gyerekét egy katasztrófa esetén.
válasza:Ez sajnos a vég kezdete. A ma embere azt hiszi, hogy a csakis és kizárólag a saját kényelme, jóléte fontos ezen a világon. Elkezdődött az önzés korszaka.
Mekkora pofára esés lesz még ebből...
válasza: válasza: válasza:"Nekem az lenne a logikus hogy először a nagyszülőjöz kerülne a gyerek. Van belőle 4. Miért a gyerektelen fiatalokhoz?" Mert a nagyszülő sokszor szar anyagi helyzetben, szar egészségi állapotban van, és kevésbé energikus mint a fiatalok, és jóval valószínűbb hogy a gyerek rövid úton elveszíti a nagyszüleit IS, mint a falital nevelőszülőt. És ESETLEG nem kéne előre megfontoltan traumatizálni egy újabb halállal
l a gyereket akinek már így is összeomlott az élete?
Jó értem hogy szerinted előbb való a fiatal rokon kényelme, mint a gyerek hosszútávú biztonsága?
válasza:Én sem szeretnék gyereket, de ha történne egy olyan katasztrofális helyzet, amiben a testvéreim gyerekei egyedül maradnának, egy percet sem gondolkoznék azon, hogy hozzánk kerüljenek-e. Bevállalnám, mertJóban vagyok a tesóimmal, szeretem őket. Gyerekkel is lehet kényelmesen élni, és szinte majdnem mindent meg tudnék akkor is tenni amit a gyerekmentes életemben, max nagyobb szervezést-körültekintést jelentene.
32/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!