Nem fogadnánk örökbe tesó/sógor gyerekét?

Férjemmel 8. éve vagyunk házasok, 10+ éve együtt. Kis tini románcnak indult, végül felnőttünk egymás mellett, tényleg mondhatom jóban-rosszban.

Idő közben külön-külön kikristályosodott bennünk, hogy nem akarunk gyereket, így mikor kiderült, hogy a másik sem, tudtuk, hogy egymásnak rendelt az ég :)

Ugorjunk előre napjainkra, tesóm párja terhes, férjem nővérének 2 gyereke van, kicsik még, 2-5 évesek. Nem is tudom már milyen szörnyű hírek hatására valahogy előjött, hogy ha velük történne valami, ki vigyázna a gyerekekre, mik ennek a jogi lehetőségei stb. Aztán sógornőm valahogy kinyögte, ő arra gondolt, hogy mi nevelnénk a gyerekeket, ha velük valami ne adj isten történik, mint legközelebbi hozzátartozó (egyébként szülők is élnek még). Némi lesokkolódás után mondtuk, hogy kedves a gondolat, de ne is rendezkedjenek be rá esetleg ügyvéddel vagy bárhogy mert nem fogjuk vállalni, hiszen ha akarnánk 1-2(-sok) gyereket nevelni, csinálnánk magunknak. Valószínűleg ha lenne saját, hamarabb mondanám, hogy éppen “elfér”, de a 0-ról két közepesen idegen gyereket biztos nem. Esetleg 15-17 évesen, ha már csak pár évet kell kihúzni és elég értelmesek egy jó viszonyhoz es együttműködéshez, talán. Természetesen szörnyű balhé lett belőle, férjem is kap alaposan belőle, de én, mint nő főleg.

Tudom, elképzeltem, tesóm vagy sógornő gyereke megy állami gondozásba miközben megtehetnénk mondjuk, hogy neveljük, “csak” nem akarjuk, szörnyen hangzik, de nem lennénk rá képesek, egyikünk sem. Viszont most az egész család szörnyetegnek tart minket, anyuékhoz is valahogy visszajutott a sztori, ő is teljesen ki van rám (ő is csak rám, olyan érdekes ez)..

Tényleg sátán fattyai vagyunk érte?