Nem fogadnánk örökbe tesó/sógor gyerekét?
Férjemmel 8. éve vagyunk házasok, 10+ éve együtt. Kis tini románcnak indult, végül felnőttünk egymás mellett, tényleg mondhatom jóban-rosszban.
Idő közben külön-külön kikristályosodott bennünk, hogy nem akarunk gyereket, így mikor kiderült, hogy a másik sem, tudtuk, hogy egymásnak rendelt az ég :)
Ugorjunk előre napjainkra, tesóm párja terhes, férjem nővérének 2 gyereke van, kicsik még, 2-5 évesek. Nem is tudom már milyen szörnyű hírek hatására valahogy előjött, hogy ha velük történne valami, ki vigyázna a gyerekekre, mik ennek a jogi lehetőségei stb. Aztán sógornőm valahogy kinyögte, ő arra gondolt, hogy mi nevelnénk a gyerekeket, ha velük valami ne adj isten történik, mint legközelebbi hozzátartozó (egyébként szülők is élnek még). Némi lesokkolódás után mondtuk, hogy kedves a gondolat, de ne is rendezkedjenek be rá esetleg ügyvéddel vagy bárhogy mert nem fogjuk vállalni, hiszen ha akarnánk 1-2(-sok) gyereket nevelni, csinálnánk magunknak. Valószínűleg ha lenne saját, hamarabb mondanám, hogy éppen “elfér”, de a 0-ról két közepesen idegen gyereket biztos nem. Esetleg 15-17 évesen, ha már csak pár évet kell kihúzni és elég értelmesek egy jó viszonyhoz es együttműködéshez, talán. Természetesen szörnyű balhé lett belőle, férjem is kap alaposan belőle, de én, mint nő főleg.
Tudom, elképzeltem, tesóm vagy sógornő gyereke megy állami gondozásba miközben megtehetnénk mondjuk, hogy neveljük, “csak” nem akarjuk, szörnyen hangzik, de nem lennénk rá képesek, egyikünk sem. Viszont most az egész család szörnyetegnek tart minket, anyuékhoz is valahogy visszajutott a sztori, ő is teljesen ki van rám (ő is csak rám, olyan érdekes ez)..
Tényleg sátán fattyai vagyunk érte?
Én sem fogadnám be. EGy fenét, mert nem kell gyerek. Ez nem olyan, mint egy kismacska, hogy cuki, elvan magában stb.
Hát bski még más kutyáját sem fogadnám be, bármennyire is szeretem a kutyákat, egyszerűen mert nincs tapasztalatom, kísérletezni meg nem szeretnék egy másik élőlényen.
És igen, a kényelmem is fontosabb, így is van ezer bajom az ízületeimmel
Azt nem értem, hogy minek kell egy feltételezett problémán előre cirkuszolni? Elég lett volna annyit mondani, hogy "reméljük, erre nem kerül" sor, de ha mégis, majd valahogy megoldjuk."
De neeem, már előre veritek a f*szt, családi botrányt okozva.
Szerintem más ez a helyzet és más ha élesben lenne. Most így gondolod de akkor lehet úgy gondolnád. De mindegy is.
Nekem az lenne a logikus hogy először a nagyszülőjöz kerülne a gyerek. Van belőle 4. Miért a gyerektelen fiatalokhoz? Meg lehet a sógornődnek is testvére? Hozzájuk is mehetne.
Érthető mindkét oldal. Ha valaki nem akar gyereket, az nem akar, mindegy mik a korulmenyek. Akinek van, annak egyértelmű, hogy az az első gondolata, ha valami történne, akkor ott a család, aki segít.
A törvény egyébként lehetőséget ad gyamkijelolesre, amikor is a szülői felugyeletet gyakorló szülők együttesen és egybehangzóan tehetnek egy nyilatkozatot a gyamhivatalnal, hogy halaluk/betegseguk/egyeb esetén kire bíznak a gyerekuket. Ez q határozat nem kötelező érvényű a gyamhivatalra, nekik vizsgálniuk kell, hogy a nevezett személy megfelelő e. A személyre nézve se kötelező, simán mondhat nemet.
Alapból amúgy valóban q szülők testvérei az elsők, akik szóba kerülnek tragédia esetén, a törvény is ezt támogatja, de senki nem kötelezhető a gyereknevelesre.
Az én gyerekem már felnőtt, de mivel én egyedülálló anyaként kezdtem q gyereknevelest, tettem ilyen nyilatkozatot a hugomat megnevezve- az ő beegywzesevel
Tipikus konzervatív képmutató brigád, ahol a nő csak akkor ér valamit, ha teleszüli a bolygòt, mert még nem népesedtünk túl eléggé.
Nekünk sincs gyerekünk egyébként, nem is tervezünk, ha tesómmal történne valami, az ő gyerekeiket befogadnánk, de ez a mi döntésünk, a tiétek meg más. Furcsa az a "kérdés", amire csak igennel lehet felelni.
Bocs, de szörnyetegek is vagytok.
Szerintem teljesen normális, ha az ember agyal azon, mi lenne a gyerekei sorsa, ha ő nem tudna gondoskodni róluk, és nyilván első körben a család az, akire ilyen esetekben számítunk.
Nekem nem lenne pofám azt mondani a tesóm árva gyerekének, hogy sz.rok rád, menj, ahova akarsz.
De jó, hogy nem vagy rokonom :(
19!
Szörnyetegek???? Bakker, te se vagy normális. Ha valaki nem akar gyereket, annak nem is szabad vállalnia, mert nem lesz jó vége.
Ők nem akarnak gyereket. Ha kényszerítve lennének rá, hogy hozzájuk keruljenek, nagy eséllyel mentális,is problémával kerülnének a nagybetűs eletbe tőlük a gyerekek. A szeretet nem automatikus, az vagy van, vagy nincs. Úgy gyereket nevelni, hogy nincs és kényszer q gyerek, nem szabad. Lehet mindent megadnanak nekik anyagilag, de nulla szeretettel xar lenne az életük. Jobb ezt beismerni és nem vallalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!