Van olyan felnőtt aki kikapott gyerekkorában és most nem haragszik a szüleire?

És hozzáteszem: rengetegen leírják itt a gyakorin, hogy ha például cigány párt vinne haza a gyerek, azonnal mehetne, ahová akarna. Ha teherbe esne középiskolás korában, és meg akarná tartani, mehetne, ahová akarna. Ha a szülők diplomások, a gyerek meg nem szeret tanulni, és inkább szakács lenne, kb. mehetne akkor is, ahová akarna. HOgy amíg az ő otthonukban él a gyerek, addig kuss a neve, azt tezsi, amit a szülő parancsol, és a szülőnek joga van bármikor rányitni az ajtót és átkutatni a holmiját.

lehet, hogy soha egyetlen fenékreütést vagy pofont nem kapott az ilyen gyerek, de ezek a szülők mégis bántalmazzák a gyerekeiket az elvárásaikkal,a feltételekhez kötött szeretetükkel, az akaratuk rákényszerítésével, meg azzal, hoyg nem engedik felnőni, az akaratát érvényesíteni.

Amikor sokszor leírtam, hogy nehezen hiszem el, hogy tényleg "csak" a pofonok miatt rossz a kapcsolat a szülőkkel, akkor ilyen szülőkre gondoltam. Akiknél pofonnal vagy pofon nélkül, de a gyerekneveélés egyenlő a hatalomfitogtatással.

Na ne nevettesetek már.

Ha elvered a 1,5 éves kölked akkor tudja majd ,hogy ne rohangáljon az úton mert elüti a teherautó.

Szomorú,hogy nem arra gondolsz ,hogy ha olyan helyen sétáltok akkor meg fogd annak a gyereknek a kezét.

Sajnálom ezeket a gyerekeket.

De igen ,sokaknak kell a családi pótlék a csok és még sorolhatnám........

Veszem a bátorságot és megkérdem.

Valamilyen oknál fogva ha a szomszéddal nem jöttök ki akkor arcon csapjátok,hogy megértsen?

"'Ha elvered a 1,5 éves kölked akkor tudja majd ,hogy ne rohangáljon az úton mert elüti a teherautó.

Szomorú,hogy nem arra gondolsz ,hogy ha olyan helyen sétáltok akkor meg fogd annak a gyereknek a kezét.

Sajnálom ezeket a gyerekeket."

Én meg az olyan gyerekeket sajnálom, akiknek az akaratgyenge szülei rimánkodnak a gyerekeknek ahelyett hogy irányítanák, fegyelmeznék őket, és mivel azok megtanulják hogy a szülők lényegtelenek, később megsérülnek, megnyomorodnak egy életre. Ékes példa erre a volt osztálytársnőm. Akaratos kisgyerek volt, pont mint a keresztfiam. Neki csak dumáltak hogy ne nyúlkáljon a zubogó leveshez. Magára rántotta, torz is maradt a teste fele egész életére, hiába hűtötték azonnal. Na ezért csapok oda a gyereknek ha kell. Inkább utálja a pofámat minthogy butaságból nyomorékot csináljon magából. NEM őrizhetem állandóan, nem is akarom. Tanulja meg hogy a nem az nem, és okkal tiltja a felnőtt. Nem azért akarom hogy nem kotorásszon a forró kaja körül mert irigylem, hanem mert nem akarom hogy megégjen. Nem azért tiltom a vezetékek rángatását mert uralkodni akarok a gyereken, hanem mert nem akarom hogy összetörjön valamit a gyerek, magára rántsa, vagy összevagdalja magát. Nem azért nem akarom hogy a tizennégy éves gyerek ne bagózzon (a kicsi bátyja) mert egy maradi vén hülye vagyok, hanem meg végignéztem hogy öli meg a rák a nagynénémet. OKKAL pofázok és tiltok, de ezt a gyerek persze nem érti, és nem HAJLANDÓ érteni, mert eleme hogy lázongjon, még akkor is ha ezzel kárt tesz magában. Nem azért akarom hogy az anyjuk ne csicskuljon a gyerekeknek, meg ne pitizzen nekik mert "ő a felnőtt" hanem mert tudom hogy a kicsik korukból adódóan sokszor rosszul mérik fel a dolgok veszélyességét, és életmentő lehet ha hallgatnak a felnőttre. Úgyhogy igen, inkább egy fenékre csapás, egy időben kiosztott pofon, mint egy nyomorék, vagy bűnözővé züllött gyerek.

Nekem arról a hozzászólásról, ami felelősségre vonja asülőt, hogy nem fogja folyamatosan a kisgyermek kezét egy út mellett, az jutott eszembe, hogy vagy egyáltalán nincs gyereke, ezért fogalma sincs arról, hogy van az az életkor, amikor a gyerekek már akarnak és fontos is, hogy tudjanak egy kicsit (pár métert) eltávolodni a szülőtől pl. kismotorral, vagy ő tényleg folyamatosan fogta a kezüket, és nem volt szabad eltávolodniuk tőle. AZ út mellett egy nagyvárosban nem pár perces kontrollt jelent, hanem mondjuk egy 20 perces sétát (és azért nem megyünk a kertek alatt, mert ott soha nem tanulná, hogy mi az az úttest, amire nem szabad kiszaladni).

Amúgy ez a kérdés is, mint oly sok más, ugyanoda lyukad ki.

1. Az anyák úgysme tudják elég jól nevelni a gyerekeiket. Ha keménykezűek, akkor azzal teszik tönkre a gyereküket lelkileg, ha gyengekezűek, akkor azzal, ha szép szóval nevelnének, az sem jó, ha másképp, az sem

2. A GYK-n is,a hogy a valós világban is, elméletben mindenki tökéletes szülő, ebből következik, hogy ha körülnézünk az utcán, csak tökéletesen nevelt gyerkeekt kell látnunk. DÖntse el mindenki saját maga, hogy így van-e, és mennyi lehet a valóságtartalom a más szülőkre követ dobáló szülők hibátlan nevelési módszerei mögött.

3. Csak az szüljön gyereket, aki fiatal, de anyagilag már teljesen független, egy zen buddhista szerzetes lelki békéjével és türelmével rendelkezik, és már előre tudja, hogy soha nem fog nevelési hibát elkövetni, és persze ez így is valósul meg

4. A szülő nem hibázhat. Soha. Semmiben.