Van olyan felnőtt aki kikapott gyerekkorában és most nem haragszik a szüleire?

Éngem elég sokszor elvertek.

Normális ember lettem. Sokáig haragudtam én is a szüleimre kamaszként. De ez felnőttkorban főleg amikor én is szülő lettem megváltozott. És így visszagondolva, amikor néha el is vertek teljesen jogos volt.

Ne viccelj. Felnőtt fejjel, pláne hogy nekem is vannak azóta gyerekeim, ha hyles nevelési eszköznek nem is tartom a verést, maximálisan átérzem, mit élhetett át anyám, amikor kiszöktem például éjszaka és hajnalban mentem haza, és kaptam egy kiadós anyai pofont. Őszintén szólva ha hülyeséget is csináltam, annyit már akkor is tudtam, hogy finoman szólva nem helyes amit csinálok, és már akkor sem haragudtam érte, nemhogy most.

"Ha bármi rosszat tett, verést kapott".

Itt azért fontos, hogy mit értünk bármi rossz alatt? Rendszeres hazudozást, az anya lek***vázását, lógást a suliból, a szülők meglopását vagy mondjuk egy rossz jegyet, egy tíz perces késést vagy azt, hogy eltör a gyerek véletlenül egy vázát?

Nagyon nem mindegy.

Én egyébként három gyerekes anya lettem, egyébként tanár, kiegyensúlyozott a házasságom, képes vagyok szeretni és viszontszeretnek. Másképp nevelem a gyerekeimet, mint ahogy az én szüleim neveltek minket, de én is elkövetek hibákat, ahogy ők is elkövettek. Minden hibájukat megbocsátottam, és remélem, hogy az én gyerekeim is meg tudják majd bocsátani az enyémeket. Szántszándékkal sosem ártottam és nem is ártanék nekik soha, de nem vagyok tökéletes.