Szerintetek egy szülőnek mennyire kötelessége/feladata, hogy anyagilag segítse a gyerekét, amikor az elkezdi az önálló életét?
A szüleim már a születésemtől fogva minden hónapban tettek félre nekem valamennyi pénzt. Mikor mennyi jutott, néha kevesebbet, néha többet, de sosem vettek ki belőle. A tesómnál is ugyanezt csinálták. Amikor felnőttünk, és eljött az idő, hogy elköltözzünk itthonról, átadták a több mint 20 év alatt összegyűlt összeget, ezzel segítve a független életünk indulását. Ezért nagyon hálás vagyok nekik, iszonyatosan nagy segítség volt ez a pénz, főleg hogy messzebbre költöztem, és így tudtam finanszírozni az első időkben a lakhatást és egyéb költségeket, amíg nem lett állásom. A tesóm az ő részét pedig önerőnek fizette be egy lakásra.
Ismerek azonban több olyan embert is, akik nem kaptak semmiféle segítséget a szüleiktől. Mindent maguknak kellett megoldaniuk, nem számíthattak támogatásra.
Nekem ugyan még nincs gyerekem, de már most tudom, hogy én is a családi példát fogom követni, és minden hónapban teszek neki félre. Szerintem amint valaki gyereket vállal, ezt is bele kell számolni a kötelező költségekbe, ugyanúgy, mint a pelenkát, iskoláztatást stb. Ha szülő leszek, kötelességemnek fogom érezni azt, hogy a felnőtt gyerekemnek segítsek elindulni a nagybetűs Életben.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ez is beletartozik a szülői feladatokba? Vagy csupán opcionális, és a gyerek feladata, hogy a nulláról indulva mindent megteremtsen magának?
Jöhetnek a vélemények, akár szülő vagy, akár nem, mindenki válaszolhat!
válasza:Semennyire.
Termeszetesen segítse, ha tudja, de a felelőssége kimerül abban, hogy a neveléssel az alapokat megadja.
válasza:Az én szüleim is ezt csinálták, önerőnek használtam fel.
Szerintem tök jó, hogy gondoltak erre és fontosnak tartottàk.
Több ismerősöm megszòlt miatta, meg ugye rögtön kulàkoknak hívtak. Persze olyanok mindig, akik havi 30-40 ezret elcigarettàznak.
Kinek mi a fontossági sorrend.
Az biztos, hogy ugyanezt fogom csinálni ha lesz gyerekem. Nagy segítség volt elindulni a felnőtt életben.
válasza: válasza:Nem kotelesseg de szerintem nagyon jo otlet :)
En is igy szeretnem csinalni majd az en gyerekemmel.
Sajnos nalunk nem igy volt pedig szuleim megtehettek volna...nekem onerobol kellett kulonkoltozni es osszegyujtogetni a kauciora,lakberre stb..
Persze ezert nem haragszok rajuk de biztos konnyebb lett volna :)
23L
válasza: válasza: válasza:Semmiképp sem kötelessége.
Ha megteheti, tegye meg! - de van, aki nem teheti meg, ettől még lehet jó szülő.
válasza:Nem vagyunk fiatalok, sem a felségem, sem én. Háború után a szüleink örültek, hogy a család nem éhezik. Mindketten diplomát szereztünk. Amikor megszületett az első gyermekünk azt mondtuk, hogy havonta megtakarítunk számára annyit, amennyit - megbecsülve - egy dohányos a füstnek ereszt. Ezt történt a következő gyermekünknél is. Amikor 18 évesek lettek, szép kis összeget kaptak kézhez.
Most azt csináljuk, hogy amikor 200 ft-os akad a kezünkbe, azt betesszük egy perselybe. Majd lesz vele valami. Kb. 4 év alatt bő 40-ezer ft. jött így össze... Ez utóbbit, ha nem is 200-assal, mindenkinek ajánlom.
válasza:Nekem kb ugyanez volt, csak nem simán félretették, hanem egy ilyen takarékossági biztosításom volt (nem jut eszembe, hogy hívják ezeket :D ), a fel nem használt összeget megkaptam 18 éves koromban. Anélkül nem igazán lett volna még csak ötlet szintjén se realitása a saját ingatlannak, így pedig sikerült.
Kötelességnek nem mondanám, de én biztosan nem vállalnék gyereket, ha nem tudom vállalni, hogy gondoskodok róla ilyen téren. Én rosszul érezném magam, ha azért nevelnék gyereket, hogy 18 (vagy akárhány) évesen ott álljon szerencsétlen csupasz $eggel, és ne tudjon merre indulni.
Ettől függetlenül nem tartom kötelező dolognak, csak nekem lenne erre egy belső igényem.
Szerintem itt a dolog nem arról szól, hogy megteheti-e vagy nem, hanem sokkal inkább szándék, akarat kérdése.
Nyilvánvaló, hogy nem minden család van olyan anyagi helyzetben, hogy havonta 10 ezreket tegyen félre a gyereknek (pláne ahol több is van).
Viszont ugye tudjuk, hogy sok kicsi sokra megy. Anyu mesélte, hogy nekik is volt bizony szűkösebb időszakuk, amikor össze kellett húzni a nadrágszíjat, de ettől akkor sem tágítottak, inkább lemondtak másról. Volt olyan hónap, hogy csak fejenként 2 ezret tudtak félretenni, hát akkor annyit tettek, a semminél több alapon. Aztán amikor meg jobban ment a szekér, akkor jóval többet.
Szerintem a legszegényebb család is ki tud gazdálkodni havonta! 1-2 ezer forintot amit a gyerekének félretesz (akár gyesből, családiból). Ha pedig annyit sem, akkor felvetődik a kérdés, hogy mire vállalt gyereket?
Ha pedig a 20-on pár év alatt nem lesznek belőle milliók, csak pár százezer, hát egy nagyvilágba induló felnőttnek már az is nagy segítség tud lenni.
Szerintem minden felelős szülő így gondolkodik, de persze lehet csak azért vélem így, mert mind írtátok otthon ezt a példát láttam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!