Szerintetek egy szülőnek mennyire kötelessége/feladata, hogy anyagilag segítse a gyerekét, amikor az elkezdi az önálló életét?
A szüleim már a születésemtől fogva minden hónapban tettek félre nekem valamennyi pénzt. Mikor mennyi jutott, néha kevesebbet, néha többet, de sosem vettek ki belőle. A tesómnál is ugyanezt csinálták. Amikor felnőttünk, és eljött az idő, hogy elköltözzünk itthonról, átadták a több mint 20 év alatt összegyűlt összeget, ezzel segítve a független életünk indulását. Ezért nagyon hálás vagyok nekik, iszonyatosan nagy segítség volt ez a pénz, főleg hogy messzebbre költöztem, és így tudtam finanszírozni az első időkben a lakhatást és egyéb költségeket, amíg nem lett állásom. A tesóm az ő részét pedig önerőnek fizette be egy lakásra.
Ismerek azonban több olyan embert is, akik nem kaptak semmiféle segítséget a szüleiktől. Mindent maguknak kellett megoldaniuk, nem számíthattak támogatásra.
Nekem ugyan még nincs gyerekem, de már most tudom, hogy én is a családi példát fogom követni, és minden hónapban teszek neki félre. Szerintem amint valaki gyereket vállal, ezt is bele kell számolni a kötelező költségekbe, ugyanúgy, mint a pelenkát, iskoláztatást stb. Ha szülő leszek, kötelességemnek fogom érezni azt, hogy a felnőtt gyerekemnek segítsek elindulni a nagybetűs Életben.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ez is beletartozik a szülői feladatokba? Vagy csupán opcionális, és a gyerek feladata, hogy a nulláról indulva mindent megteremtsen magának?
Jöhetnek a vélemények, akár szülő vagy, akár nem, mindenki válaszolhat!
Szerintem nem minden szülő teheti meg, hogy nagyobb pénzügyi segítséggel indítsa útnak a gyerekét. És ettől még nem lesz rossz szülő. Én nagyon jónak gondolom a családomat. Viszont viszonylag szegények voltunk. Ettől még nem rosszak a szüleim. Mi máshogy segítjük egymást. Szerintem az érzelmi támogatás is nagy segítség. Mindig bátorítottak, hogy tanuljak, örültek neki, hogy jól tanulok, mert szerették volna, ha jobb munkám lesz, mint nekik.
És persze az is segítség, hogy otthon lakhattam, így tudtam pénzt gyűjteni, bár haza is adtam valamennyit a rezsibe.
Szerintem, aki megteheti, annál ez alap kéne, hogy legyen.
Ennek ellenére manapság az a divat, hogy lakbért és rezsipénzt kérnek a gyerektől. Hányingerkeltő. Undorító, hogy merre indult el ez a világ.
Én nem kaptam támogatást, mert nem tudtak adni semmit (pontosabban kaptam egy mosógépet, ami régi de működött). Emiatt főleg azt gondolom, hogy kell a támogatás a gyereknek. Oké, hogy nem kötelező, de rettentően meg lehet gyűlölni az életed, ha egyfolytában a pénzt hajtod, mert vagy ez, vagy lakhatsz otthon 45 éves korodig...
Én 27 évesen tudtam elköltözni, tetemes hitellel, de ez van. Ezért cserébe én az elmúlt 10 évben mindenről lemondtam, ami csak lehetséges. De tudtam, hogy ezt még mindig kevésbé bánom, mintha költök dolgokra, de sose kerülök el otthonról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!