Gimisként terhes vagyok, nem igazán tudom, kihez kéne fordulnom. Ezt a szülők hogy fogadják? Ha nem szemtől szemben mondom el, az gond?
Anyukám is fiatalon szült engem (20 évesen), de az azért mégsem kamaszkor... Nyilván mi sem így terveztük a barátommal, sőt, sehogy sem terveztük, hiszen a gyerekvállalás kettőnk között egyelőre szóba sem került. Ennek ellenére ő is, és én is úgy érzem, hogy szeretnénk a babát. Ő tudja jól, hogy mivel jár egy kisbaba (4 testvére van, a legkisebb 5 éves), és én is imádom a gyerekeket (igen, tudom, hogy egy saját más).
De így mégis azért eléggé elcsúsznak a terveim, hiszen a továbbtanulásnak várnia kell és ez az, amit a szüleim komolyan vesznek nagyon. Pl. a nyelvekre nagyon figyelnek, különórára járatnak már alsós korom óta, fizetik a nyelvvizsgákat, külföldön tanulást, amíg nem volt jogsim, hoztak-vittek mindenhova, és tényleg azt akarják, hogy nekem a legjobb legyen. Ezért is érzem azt, hogy ezáltal csalódást okozok nekik. Mert az ember támogatja a gyerekét, megad neki mindent, de szeretné azt, hogy később ezt Ő saját magának teremtse elő...
Szerintetek mondjuk egy üzenetben, vagy telefonon mondom el, úgy nem lenne jobb? Mert ugye sokszor az ember első sokkban rosszabbul reagál, és ha esetleg lenyugodnának és utána beszélnénk erről, könnyebb lenne.
17/L (tavasszal leszek 18, most vagyok 12.-es)
Nézd, én csak azt nem értem, hogyha olyan jófej szüleid vannak, mi a csudának írtad ki a kérdést, hogy hogyan közöld velük. Akkor miért félsz megmondani egyszerűen, hogy "anyu-apu, terhes vagyok", ha tudod, hogy úgyis támogatni fognak, bármit teszel.
Habár...tudja a fene... nekem is lányom van, ma már harmincas, családdal, gyerekkel, és mi is támogattuk mindenben, pedig egészen egyéni elképzelései voltak. De azt nem támogattuk volna, hogy gimnazistaként gyereket szüljön. Már csak azért sem, mert külföldön tanult tovább, és az egy csecsemővel nem működött volna.
És képzeld el, ő is dolgozott 16 éves korától szünidőben, és nem szünidőben bedolgozott egy fordító irodába, gyerekeknek tartott nyelvórát, és tolmácsolt az apja üzleti tárgyalásain. Nem, nem mi zavartuk dolgozni, az ő döntése volt.
Őszintén nem tudom, mit tettem volna, ha gimnazistaként elém áll, hogy ő terhes, és meg akarja tartani a gyereket.
Alighanem azt mondtam volna neki, hogy a te választásod, ha eldobod a jövődet, amit eddig építgettél, oldd meg magad.
Aki az abortusz mellett dönt, az akkor is gondol arra, hogy "mi lenne, ha", ha tudja, hogy jó döntést hozta meg. Csak épp tudják, hogy "lelkifurkából" nem a legjobb megtartani egy gyereket.
Amúgy pont nemrég olvastam egy ehhez kapcsolódó gondolatot: vagy neveled a gyerekeidet, és akkor elkényeztetheted az unokáidat, vagy elkényezteted a gyerekeidet, és akkor nevelheted az unokáidat.
De miért laknék itthon a babával? Amúgy is különköltöztem volna a jövő nyáron, nyilván nem úgy fogunk élni a barátommal, hogy én itthon lakom a babával, ő meg néha meglátogat minket, vagy itt alszik heti 2 éjszakát...
A kérdést pedig azért írtam ki, mivel ez elég nagy volumenű dolog, nem annyi, hogy szeretnék egy új autót, vagy elutaznék valahová. Ettől megváltozik az egész életünk.
"De miért laknék itthon a babával? Amúgy is különköltöztem volna a jövő nyáron".
Ok... Elköltözöl a gyerekkel a barátodhoz. És hogyan tovább? Nincs jövedelmed, a barátod tart el. Anyu-apu ad havonta valami pénzt. Hogy meg tudjatok élni. Továbbtanulás felejtős.
Nos, én átestem a fejemen, hogy finanszírozni tudjam a gyerekem továbbtanulását. Azért tettem, hogy elvégezze, az általa választott egyetemet, és utána a saját lábára álhasson. Ne függjön anyagilag sem tőlünk, sem egy férfitől.
Nem hiszem, hogy anyagilag támogattam volna azt, hogy gyereket neveljen 18 évesen. Mondom, nem hiszem, mert hál'istennek nem állított ilyen döntés elé. Annál több esze volt.
"Ettől megváltozik az egész életünk."
Ja, meg a szüleidé is. Ha továbbra is az ő támogatásukra számítasz. Fair az, szerinted, hogy a saját döntésed más emberek életét változtatja meg?
miért laknál itthon.
Hát ez a kérdésben nem volt leírva, hogy
1 összeköltözöm a barátommal
2 mi fogjuk felnevelni a gyereket ketten
mert így más a leányzó fekvése, hogy stílszerű legyek :)
Ez esetben a szüleid kérdése max annyi lesz, hogy
1 miből fogjátok felnevelni a gyereket
2 hogyan képzeled el a jövődet (az érettségit pl javasolt minél hamarabb letenni, mert 2-3 év múlva sokkal nehezebb lesz újratanulni a dolgokat)? Mikor kívánok lerakni az érettségit, és mit szeretnél utána csinálni
3 Milyen támogatást, segítséget vársz tőlük
4 (ezt csak magadban) ezek közül szerinted mit fogsz te megkapni ebből?
De nem értem, miért kell azon lovagolni, hogy támogatni fognak anyagilag, vagyis hogy erre számítok. Ok, itt sokan utcára raknák a gyereküket, de nálunk ilyennel sosem fenyegettek. Persze, ha olyan lenne az életünk, hogy nehezen élnénk meg, a szüleimen is azt látnám, hogy dolgoznak mint a hül..e, mégsincs semmire pénzünk, akkor ilyen meg sem fordulna a fejemben. De nem ez a helyzet. Nem írok konkrétumokat, de nem okozna nekik majd gondot az, hogy támogassanak a pici születése után is. Ettől nekik nem kell lemondani semmiről, vagy spórolni miattunk.
"1 miből fogjátok felnevelni a gyereket"
A barátom dolgozik, de ettől függetlenül őt is támogatják ilyen-olyan módon, náluk is ez természetes, sosem kellett kérnie. Én is szeretnék diplomát, végzettséget szerezni és később dolgozni.
"2 hogyan képzeled el a jövődet"
Érettségi, utána pedig egyetem. Nyilván nem rögtön jövő szeptembertől leszek elsőéves, 2-3 év valószínűleg kimarad így.
"3 Milyen támogatást, segítséget vársz tőlük"
Igazából nem gondoltam, hogy akkora "extra" az, ha a szülők segítik a gyerekeiket... Én azt láttam/látom itthon, hogy bármi van, apuék is simán felhívják a nagyiékat, dédiéket és ez fordítva is működik. Kiskoromban sokat voltam a nagyszüleimmel, dédszüleimmel és teljesen természetes volt, hogyha felhívtam őket én, hogy ott szeretnék aludni, vagy menjünk el ide-oda, akkor mehettem és nem volt meghatározva, hogy "jó, de maximum 1-2 órára". Mikor kicsi voltam, emlékszem, hogy mindig tata jött értem az óvodába, mentünk sütizni/fagyizni és játszóterezni, pedig anya nem dolgozott, simán megoldotta volna ő is. De ez sosem volt felhánytorgatva, vagy megjegyezve... Szóval én is örülnék, ha a gyerekemnek jó kapcsolata lenne a nagyszüleivel. És el nem tudom képzelni, hogy majd az anyám, akinek én vagyok a legfontosabb, azt mondja, hogy oldjam meg egyedül, úgy, ahogy akarom.
"4 (ezt csak magadban) ezek közül szerinted mit fogsz te megkapni ebből?"
Remélem mindent, amire szükségünk lesz. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!