Gimisként terhes vagyok, nem igazán tudom, kihez kéne fordulnom. Ezt a szülők hogy fogadják? Ha nem szemtől szemben mondom el, az gond?

Nem olvastam minden hozzászólást, de:

Bár még a lányom kicsi, de ha tizenévesen véletlen teherbe esik, akkor az utolsó dolog lenne, hogy lekorholjam érte. Nekem jól is esne, ha odaáll elém, hogy "fater, ez van", és alap, hogy még a gondolat sem merülne fel, hogy vetesse el, kvázi ölje meg az unokámat. Ha őt fel tudtam nevelni (és itt nem kérdőjelezhető meg a nevelés minősége, mivel ha tetszik ha nem, ma már a tinédzserek élnek nemi életet, én is éltem, és a legnagyobb körültekintés mellett is becsúszhat a baba), akkor nyilván tudom segíteni, hogy végezze el a sulit, és a pici se nélkülözzön. Szülőként még sikerként is élném meg, hogy a lányom elém mer állni, és tudja vállalni a tetteinek a következményeit.

Na de szummázva, mindenképp mellette állnék, még úgy is, ha ez a be nem tervezett malőr keresztül húzná az addigi terveket.

Nekem nem ilyen lazák a szüleim, de mikor elkezdtem nemi életet élni, anya azt mondta, hogy bár nem szeretne idő előtt nagymama lenni, de mivel az unokája lesz, szeretni fogja.

Talán először csak anyuddal beszélj, így mikor apudnak tálalod, már ő is be tud segíteni. Azért néhány konkrétummal állj elő, hogyan képzelitek a barátoddal a jövőt (összeköltözés, esti suli).

Sok sikert! Majd írj, hogyan fogadták.

Bocs, hogy kicsit off a válaszom, csak elég fura mentalitású emberek válaszolgatnak ebben a kategóriában..

Emlékszem, pár éve, kb. 14-15 évesen kiírtam egy kérdést arról, hogy anyám nem engedi, hogy kb. 5 cm-es sarokkal rendelkező cipőt vegyek fel a ballagásomra és lehurrogtak, hogy 14 évesen magassarkú, aztán 15 évesen tangabugyi, 16 évesen r**ancrendszám és 17 évesen majd felcsinálnak, az anyám helyében pofánvernének, mielőtt itt elqrvulok. Most 20 vagyok és még nem lettem terhes véletlenül se és nem lett belőlem ribi se :D

Erre most kiír egy kérdést egy 17 éves, aki teherbe esett és mindenki gratulál hozzá meg arra bíztatják, hogy tartsa meg és ha a szülei esetleg nem fogadnák tapsikolva, akkor micsoda rossz szülők..

Kedves válaszolók!

Nem azt kérdezte, elvetesse-e.

Nem azt kérdezte, örökbe adja-e. (Arra én se lennék képes.)

Nem azt kérdezte, elcseszi-e az életét.

Azt kérdezte, hogy mondja meg a szüleinek.

Kérdező, szerintem semmiképpen ne sms-ben vagy telefonon írd meg, ennyire azért tiszteld a szüleidet. Ha félsz, akkor először édesanyádnak mondd meg, és legyen ott melletted a párod is. Mindenképpen jó, ha előre megvannak a terveid is (pl. még leérettségizel, utána szünetet tartasz a tanulásban, és 2-3 év múlva egyetem). Hidd el, az első sokk után melletted fognak állni. Sok sikert!