Gimisként terhes vagyok, nem igazán tudom, kihez kéne fordulnom. Ezt a szülők hogy fogadják? Ha nem szemtől szemben mondom el, az gond?
Anyukám is fiatalon szült engem (20 évesen), de az azért mégsem kamaszkor... Nyilván mi sem így terveztük a barátommal, sőt, sehogy sem terveztük, hiszen a gyerekvállalás kettőnk között egyelőre szóba sem került. Ennek ellenére ő is, és én is úgy érzem, hogy szeretnénk a babát. Ő tudja jól, hogy mivel jár egy kisbaba (4 testvére van, a legkisebb 5 éves), és én is imádom a gyerekeket (igen, tudom, hogy egy saját más).
De így mégis azért eléggé elcsúsznak a terveim, hiszen a továbbtanulásnak várnia kell és ez az, amit a szüleim komolyan vesznek nagyon. Pl. a nyelvekre nagyon figyelnek, különórára járatnak már alsós korom óta, fizetik a nyelvvizsgákat, külföldön tanulást, amíg nem volt jogsim, hoztak-vittek mindenhova, és tényleg azt akarják, hogy nekem a legjobb legyen. Ezért is érzem azt, hogy ezáltal csalódást okozok nekik. Mert az ember támogatja a gyerekét, megad neki mindent, de szeretné azt, hogy később ezt Ő saját magának teremtse elő...
Szerintetek mondjuk egy üzenetben, vagy telefonon mondom el, úgy nem lenne jobb? Mert ugye sokszor az ember első sokkban rosszabbul reagál, és ha esetleg lenyugodnának és utána beszélnénk erről, könnyebb lenne.
17/L (tavasszal leszek 18, most vagyok 12.-es)
válasza:
válasza: válasza: válasza:Szerintem saját tervekkel együtt álljatok a szüleid elé. Sajátokkal, olyanokkal, amelyek kettőtötk felelősségén és terervállalásán alapulnak, és nem azon, hogy majd anyádék mit raknak továbbra is a segged alá. Hogy gondoltad azt , hogy azok, amiket felsoroltál a jövődre nézve továbbre is fennállnak majd, és nem kell lemondanod az álmaidról? Le nem kell mondani róluk, valóban, csak merőben át kell őket szabnod. Látszik, hogy lövédes sincs még a valódi életről, már szapaorodnál, mindezt teljes mértékben más felelősségére és terhére, mert neked ez a természetes. Ez aztán rendkívül felnőtt vonás. Apuka nem széhgyelli magát? Hogy gyereket csinálni van esze, de a családját mások szponzorálják és menedzseljék? Értem, hogy mint minden gondmentesen élő, elkényeztetett tini, azt vallod, hogy van bőven pénze a családodnak, na, de mekkora pofa kell ahoz, hogy erről te dönts és ne ők? Nyilván büszkék rá, hogy jó tanuló, rendes gyerek vagy,a kinek szép jövőt szántak, ezért támogatják, és nem egy megesett tinilányt vizionáltak, amikor utazásra fizettek be. A tanulást és miegymást is hogy gondoltad, addig majd kivezsed az elemet a gyerekből, vagy a családból valaki neveli helyettetek?
Nem azt mondom, hogy vetesd el, mert a döntést már meghoztad, hanem hogy ne más életét döntd el. Nincs jogod más életével játszani és döntéseket hozni helyettük, hog yti majd babázgattok, a család meg alátok tol mindent, és asszisztál. Engedd meg , hogy az ő életüket érintő alapkédésekben azért ők hozzák meg a döntéseket. Álljatok eléjük a SAJÁT TERVEITEKkel, és vázoljátok, hogy miként fogtok TI áldozatokat hozni, és küzdeni, hogy az álmok is megmaradjanak, és a gyerek is legyen, és egyébként hogy képzelitek el az életeket. Az nem terv, hogy te semmi áldozatot nem hozol, azt majd megteszik helyetted, és továbbra is te maradsz a cslaád imádott és támogatott hercegnője, majd ezt is megoldják helyetted.
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat!
Akik támadnak, hogy mégis hogy gondoltam, hogy majd a szüleim támogatnak minket, őket nem értem... Mármint de, nyilván ők azok, akik a 16 éves gyereket már dolgozni küldik, és 18 évesen közlik vele, hogy mehet amerre lát. De nálunk ez nem divat. A szüleim az első családi házunkat a nagyiéktól kapták, mikor megszülettem. Ahogy az autóikat is. Mikor anyu egyetemre járt, akkor én folyamatosan mamáékkal voltam, volt olyan, hogy ott voltam egy hétig, és ők hordtak oviba, táncra. És nem azt érzem, hogy úristen mekkora szemét szüleim vannak. Mert imádom a nagyszüleimet, és nagyon jól éreztem magam nálunk, olyan volt nekem, mint egy mini nyaralás évközben. Plusz büszke vagyok anyára, hogy van diplomája. Nyilván egy ilyen összetartó és erős családban kicsit könnyebbnek látom a helyzetet.
Végül úgy döntöttem, hogy először inkább csak anyának mondom el, mert ő úgyis elkísérne az orvoshoz, és közösen kitalálunk valamit.
válasza:Én biztos, hogy támogatnám a gyerekemet egy ilyen helyzetben. Elsőre biztosan sokkolni fogja a szüleidet, hiszen senki nem kívánja a gyerekének, hogy tizenévesen anyává váljon.
Minél előbb beszélj anyukáddal.
100%-ig biztos vagy egyébként a terhességben? Több tesztet is csináltál?
válasza:Ha az én lányom lennél és a nyakamra akarnál így szülni, kidobnálak mint...
Szegény szüleid, nevelhetnek makd fel egy újabb gyereket.
válasza:Szo szerint elkurtad a jobodet
Tovabbtanulas helyett mesecsatorna es pelenka lesz
Szopi poci pisi kaki
Nyelvtanulas ertelmes volt ezert.
Ennyire buta hogy lehetsz ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!