Gimisként terhes vagyok, nem igazán tudom, kihez kéne fordulnom. Ezt a szülők hogy fogadják? Ha nem szemtől szemben mondom el, az gond?
Anyukám is fiatalon szült engem (20 évesen), de az azért mégsem kamaszkor... Nyilván mi sem így terveztük a barátommal, sőt, sehogy sem terveztük, hiszen a gyerekvállalás kettőnk között egyelőre szóba sem került. Ennek ellenére ő is, és én is úgy érzem, hogy szeretnénk a babát. Ő tudja jól, hogy mivel jár egy kisbaba (4 testvére van, a legkisebb 5 éves), és én is imádom a gyerekeket (igen, tudom, hogy egy saját más).
De így mégis azért eléggé elcsúsznak a terveim, hiszen a továbbtanulásnak várnia kell és ez az, amit a szüleim komolyan vesznek nagyon. Pl. a nyelvekre nagyon figyelnek, különórára járatnak már alsós korom óta, fizetik a nyelvvizsgákat, külföldön tanulást, amíg nem volt jogsim, hoztak-vittek mindenhova, és tényleg azt akarják, hogy nekem a legjobb legyen. Ezért is érzem azt, hogy ezáltal csalódást okozok nekik. Mert az ember támogatja a gyerekét, megad neki mindent, de szeretné azt, hogy később ezt Ő saját magának teremtse elő...
Szerintetek mondjuk egy üzenetben, vagy telefonon mondom el, úgy nem lenne jobb? Mert ugye sokszor az ember első sokkban rosszabbul reagál, és ha esetleg lenyugodnának és utána beszélnénk erről, könnyebb lenne.
17/L (tavasszal leszek 18, most vagyok 12.-es)
Ilyen értelmesen, választékosan fogalmazó 17 éves lányt se nagyon láttam még, Te akkor még nálam is érettebb vagy lelkileg, pedig csak 3 évvel vagyok idősebb
Drukkolok, majd írd legyél olyan szíve, hogyan reagáltak, izgulok érted :)
És sok boldogságot, ha már így vállalod :)
Nem elrettentésnek írom, csak h lásd. Én most vagyok itthon tervezett" nagyon várt 1 hónapossal. Hát bevallom nem hittem, hogy ilyen nehéz...
Persze biztos vannak eszik-alszik-kakál babák na a mienk nem olyan. Én is azt hittem h majd két szoptatás között tanulok majd meg háziasszonykodom...erre most van olyan nap, hogy egy fürdés is szervezést igényel mert a baba fél óránként szopna (amit orvos tanácsára nem hagyunk mert hasfájós) random több órás sírásba kezd de még álmában is képes olyan hangot kiadni, hogy 2 másodperc alatt rohanok az emeletre mert azt hiszem fuldoklik. (Sajna olyan is volt már)
Szóval szerintem "rendes" sulira ne feltétlenül számolj. A kapcsolatotokra is tuti hatással lesz. (Ez vagy összekovácsol vagy szétválaszt szitu)
Persze jó h pozitívan szemléled a dolgokat és bízol a jóban, de vedd elő a racionalitást és nézd meg mi lehet a legrosszabb opció. (Elhagy a párod, nem tudsz egyetemre menni stb.)Ha számodra még így is "belefér" a baba akkor vágj bele...
17 éves létedre nagyon éretten gondolkozol! Nagyon drukkolok neked! Ne izgulj! Minden jó lesz! Akinek ilyen szuper szülei/ nagyszülei vannak...
Nekem több ismerősöm 3 gyerek mellett végezte az egyetemet úgy, hogy a parjuk külföldön dolgozott. Akkor Neked is menni fog.
Amúgy:
Elmondtam anyunak és igen, kiakadt elsőre. De szó sem volt arról, hogy utcára tenne, vagy "kitagadna". Nem igazán szokott cigizni, de most együltében elszívott 4 szálat is, és mondta, hogy 15 percig ne szóljak hozzá, mert muszáj gondolkodnia... Utána leültünk megbeszélni ezt az egészet, meg hogy én mit szeretnék, hogy szeretném. Megnyugtattam affelől is, hogy leérettségizem, és a továbbtanulást sem szeretném feladni, csak eltolom pár évvel. Elmondta, hogy tudja milyen nehéz lehetett meghoznom ezt a döntést, és valószínűleg ha a helyemben lenne, ő is így tett volna. Mondta, hogy számíthatok rá mindenben, és természetesen ettől függetlenül ugyanúgy szeret, ahogyan eddig, meg most ezen változtatni nem tud, feleslegesen büntetne meg, vagy kezdene el fenyegetőzni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!