Gimisként terhes vagyok, nem igazán tudom, kihez kéne fordulnom. Ezt a szülők hogy fogadják? Ha nem szemtől szemben mondom el, az gond?
Anyukám is fiatalon szült engem (20 évesen), de az azért mégsem kamaszkor... Nyilván mi sem így terveztük a barátommal, sőt, sehogy sem terveztük, hiszen a gyerekvállalás kettőnk között egyelőre szóba sem került. Ennek ellenére ő is, és én is úgy érzem, hogy szeretnénk a babát. Ő tudja jól, hogy mivel jár egy kisbaba (4 testvére van, a legkisebb 5 éves), és én is imádom a gyerekeket (igen, tudom, hogy egy saját más).
De így mégis azért eléggé elcsúsznak a terveim, hiszen a továbbtanulásnak várnia kell és ez az, amit a szüleim komolyan vesznek nagyon. Pl. a nyelvekre nagyon figyelnek, különórára járatnak már alsós korom óta, fizetik a nyelvvizsgákat, külföldön tanulást, amíg nem volt jogsim, hoztak-vittek mindenhova, és tényleg azt akarják, hogy nekem a legjobb legyen. Ezért is érzem azt, hogy ezáltal csalódást okozok nekik. Mert az ember támogatja a gyerekét, megad neki mindent, de szeretné azt, hogy később ezt Ő saját magának teremtse elő...
Szerintetek mondjuk egy üzenetben, vagy telefonon mondom el, úgy nem lenne jobb? Mert ugye sokszor az ember első sokkban rosszabbul reagál, és ha esetleg lenyugodnának és utána beszélnénk erről, könnyebb lenne.
17/L (tavasszal leszek 18, most vagyok 12.-es)
Olyan jó olvasni, hogy az anyukád is mellétek áll! Szerintem ez is a szülők dolga, hogy ha bajban van a gyerekem és az unokám is, amit tehetek megadom nekik segítségnek! Adom az időmet(!), a törődésemet, a munkámat és a pénzemet is akár! Miért ne? Főleg ma, amikor igen sokan a 30 év feletti gyereküket is eltartják, miért ne állnék oda melléjük? Ti pedig úgyis a saját lábatokra, a saját kis otthonotokra vágytok mielőbb, amiért tudtok is majd tenni! Előbb jött a baba, fel fogtok nőni hozzá! Készítsetek tervet, hogy mit, meddig és hogyan tudtok kivitelezni a szülésig, és a holnapi napra készüljetek elsősorban, ne a mi lesz 5 év múlva projectre. Amit tudtok tegyetek meg, aztán az élet úgyis alakul tovább!
Boldog babavárást kívánok nektek!
Kedves Kérdező!
Az édesanyám 15 éves szült. Akkoriban nem voltak olyan felvilágosultak a szex terén az emberek, és nem is volt szokás rákérdezni a szülőknél a dologra. Becsúszott a bátyám. Miután megszületett félévre rá összeházasodtak.Amikor megházasodtak anyum 16 volt, apum pedig 18. Ma már 6 gyerekük van. 34 éve házasok. Anyukám befejezte estin az iskolát, apum egyetemre ment, és lediplomázott. Máig nem találok olyan embert, aki olyan tanult lenne mint apum. Vagy 3 vagy 4 diplomája van, és ma már vezérigazgatói posztot tölt be. Olyan szülők, akik szeretnek időt tölteni a gyerekeikkel, és karácsonykor is, inkább megpróbálunk együtt elmenni kirándulni valahova, mint hogy gyors ajándékozunk, és mindenki megy maga dolgára. A 25. házassági évfordulójukon, rendeztek egy kis ceremóniát, ahol újra elmondták (egy kicsit másképp) a házassági esküjüket, és apukám aki nem egy nagy érzelmi ember, sírt mindenki előtt, mert úgy meg volt hatódva. Az, hogy fiatalon szülsz, nem határoz meg semmit.
(ÉS mielőtt jönne mindenki, hogy biztos ők is a nagyszüleim nyakára szültek..stb, hát nem. Dolgoztak, anyum várónőként, apum egy cégbe, és saját lakást béreltek, és maguknak köszönhetik azt, ahol most vannak)
Sok sikert nektek, és gratula a babához!
Jó látni, hogy vannak még ilyen szerető családok! Ez a normális! :)
És utolsó te tudod mekkora trauma egy abortusz? Hogy mit jelent? Hogy maradandó biológiai következményei lehetnek?
Mert mikor le akarod beszélni a szülésről, akkor arra buzdítod ne tartsa meg a gyereket. Vagy azt szeretnéd örökbeadja? Az egy fokkal jobb, de az is elég nagy sokk az anyának hogy nem láthatja a gyerekét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!