Mivel győzhetném meg a szüleimet arról, hogy engedjék, hogy magántanuló lehessek?
Introvertált és kissé fura ember vagyok. Teljesen jól érzem magam akkor is, ha több napig csak pár emberrel találkozom, nem igénylek nagy társaságot. Persze, egy jó közösségben én is jól tudom érezni magam, csakhogy az osztályommal nem ez a helyzet. Van néhány barom, akik állandóan azzal foglalkoznak, hogy kibeszéljék és kiröhögjék a hozzám hasonló embereket, a többi osztálytársam pedig követi őket, mert hát "ők a menők!". Szenvedés számomra naponta iskolába járni, nagyon rosszul érzem magam ott, és nem a tanulás miatt. Úgy érzem, hogy ha magántanuló lennék, egyrészt akár hatékonyabban és többet is tudnék tanulni, másrészt nem szoronganék ennyit. Sajnos más értékelhető iskola nincs a közelben, ahova átmehetnék, és tanulmányi szempontból is megérni, meg a közösség is biztosan jobb lenne.
Hogyan győzhetném meg a szüleimet, hogy engedjék, hogy magántanuló legyek? Jól és könnyen tanulok, akár könyvből, tanárok nélkül is - amit lehet -, úgyhogy ezzel nem lenne gond. Arról még nem nagyon tudnak - lehet, hogy sejtik, de nem valószínű -, hogy mennyire utálok abba a közösségbe járni.
válasza: válasza:Na, hát itt vagyok én, aki túlélt 4 év kiközösítést, lelki és fizikai bántalmazást, és ha nekem meg a többi válaszolónak nem hiszel, akkor már el lehet gondolkodni, hogy kiben van a hiba.
Kezdjük ott, hogy nem hiszem el, hogy csak és kizárólag mindenki téged bäszogtat. Hogy nincs senki, akihez szólhatnál vagy akivel lóghatnál.
Én felső tagozatban piszkáltak, és az sem érdekelte őket, hogy az anyám abban az iskolában tanított. Az osztályunkba került az összes "kemény" fiú meg "menő" lány, akik kipécéztek minden náluk gyengébb és/vagy szerintük csúnyább embert. Köztük voltam én is. Eleinte próbáltam jófej lenni, röhögni én is, odaadni a leckét, hátha bevágódhatok náluk, aztán rájöttem, hogy tök felesleges. Egyszer egy srác akkorát belebokszolt a karomba, hogy látleletet vetettünk. Mondanom sem kell, hogy végül nem lett semmi következménye.
Aztán szép lassan elkezdtek leperegni rólam ezek a hülyeségek, végül eljutottam oda, hogy egyenesen le is szartam.
A gimi ezzel ellentétben egy nagyon pozitív csalódás volt, szerencsére normális, intelligens osztálytársaim lettek, akikkel szívesen tartom a mai napig a kapcsolatot is.
Néha azért eszembe jut, hogy de hogy engem mennyit bántottak, de kit érdekel? Most, ha visszanézek, azt látom, hogy az összes suttyó fiúnak a legnagyobb szórakozása az, ha hétvégén ihat a falusi diszkóban, a lányok közül meg már hármat minimum felcsináltak, persze aztán otthagyta őket a srác és a legnagyobb élményük, ha feljutnak Pestre... ezzel szemben én egyetemre jártam, most egy jó állásom van és boldog párkapcsolatban élek.
Tényleg mindenhol lesznek hülye emberek, idegesítő, bunkó, nagypofájú kretének, de ezt el kell fogadni. Lehet, hogy másnak meg te vagy az idegesítő. És kérdés, hogy hogyan állsz a dolgokhoz. Akarsz majd 30 év múlva is 2-3 idiótára hivatkozni és rájuk kenni mindent, vagy boldog akarsz lenni és kiegyensúlyozott? Merthogy nekik pont ez a céljuk: kicsinálni mindenkit, hogy ezáltal erősebbnek érezzék magukat, pedig valójában náluk esendőbb emberek nincsen. Ne add meg nekik ezt az elégtételt, hogy fölényben érezzék magukat.
válasza: válasza: válasza:Az iskolaváltás tényleg megfontolandó ötlet, akik szerint maradnom kelenne ebben a csürhében, azt tényleg nem értem. Szerintem igenis létezik olyan szinten rossz társaság, ahonnan gyermek- és felnőttkorban is az a legjobb távozni. Felnőttként is fontosabbnak fogom tekinteni annál, hogy mennyit keresek azt, hogy normális közösség legyen a munkahelyemen.
Nem, nincs minden társaságban egy-két barom, hiába írjátok le százszor. Több közösségben is jártam már, ahol ilyen szinten bunkó ember egy sincs. Tehát létezik olyan társaság, ahol nincs. Nem tudom, ezen mi olyan érthetetlen.
Tipikus áldozat típus? Az milyen, és mi az alternatívája? Mert én csak kétféle alternatívát látok, de ha van más is, írjátok le: 1) Nagyon kigyúrom magam, és ha szívatnak, megverem őket. 2) Beilleszkedem közéjük valamilyen szinten olyan leszek, mint ők. Az első esetben én leszek megbüntetve, a második ellentmond az elveimmel, nem akarok ilyen emberekkel barátkozni.
Ismerem a nem menőket, nincs velük semmi bajom, de egyszerűen nincs velük se közös témám.
Pszichológus? Minek? Nem annak lenne szüksége szakemberre, aki más szívatását élvezi? Milyen jó, hogy nem is ismertek személyesen, de tudjátok, hogy baj van velem...
Ha magántanuló leszek, vesztettem? Nem, sőt, épp hogy nyertem! Mivel nekik az a céljuk, hogy szívatni tudjanak, ezt élvezik. De ha elmegyek, erre már nincs lehetőségük.
Amúgy a 22-es választ is olvassátok el, mert nagyon igaza van! Kíváncsi vagyok, a felvázolt lehetőségek közül mkt lehet tenni.
Olyan jó, hogy mindenki leírja, hogy ne hagyd magad, meg ne zavarjon, de konkrétan hogy mit kellene tenni, azt senki se tudja. Például ha elveszik a füzetedet, vagy ha röhögnek rajtad. Ha megvered őket, téged büntetnek meg, ha visszaszólsz, még jobban röhögnek, ha nem szólsz vissza, látják, hogy lehet csinálni, ezért folytatják. Nos, akkor konkrétan mit lehet tenni? Nem közhelyeket kérek.
válasza: válasza:
válasza:Sajnos nagyon átérzem, amit írsz, velem is ugyanez volt egész gimiben. Nálam a megoldás annyi volt, hogy összeszorított fogakkal kibírtam (igaz, mindig rengeteget hiányoztam). Gondolkoztam azon, hogy magántanuló leszek, de a szüleim nem akarták, és utólag meg is értem.
Viszont nem azt mondom, hogy maradj egy ilyen helyen. Szerintem mindenképp beszélj a szüleiddel, beszéljétek meg a lehetőségeket, mert például az iskolaváltás nekem reális megoldásnak tűnik.
Ha semmi nem sikerül, és maradnod kell, próbáld meg valahogy kihúzni. Nem lesz könnyű. Nem mondom, hogy "megéri, mert megerősödsz". Ez szerintem nem (feltétlenül) igaz. Viszont túl lehet élni, én is kibírtam. Az egyetem már jobb lesz, nekem legalábbis az lett.
Egyébként lehet, hogy tényleg el kellene menned pszichológushoz, nem azért mert valami baj lenne veled (szerintem nincs), hanem mert egy ilyen helyre bejárni nap mint nap nagyon megterhelő, és szerintem jót tesz, ha beszélsz róla valakivel, aki mondjuk értelmes tanácsokat is tud adni.
Remélem, sikerül valami megoldást találnotok. Tudom, milyen nehéz a helyzeted. Kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!