Hogy mondjam meg anyának, hogy magántanuló szeretnék lenni, mert lecigányoznak, gonoszkodnak velem?

Nem vagyok amúgy sem cigány, sem roma. Tavaly költöztem anyával Magyarországra, előtte külföldön éltünk (Svédországban és Angliában).

Anyukám félig török, félig magyar. Anyának fekete haja van és a bőre is sötétebb picit, ezért megkérdezték tőlem az osztályban, hogy mi cigányok vagyunk-e. Mikor elmagyaráztam, hogy nem, csak nevettek és azóta is gonoszkodnak velem, még most is, hogy szünet van és nem is vagyok otthon.

Az is gond a szemükben, hogy jó életszínvonalon élünk és a szüleim igyekszenek mindent megadni nekem. Pedig sosem kérkedtem, vagy vágtam fel azzal, amim van, vagy ahol jártam.

Szóval a tavalyi évem szörnyű volt, nem szeretnék szeptemberben visszamenni.

De anyának erről sosem beszéltem, mert nem akartam, hogy azt gondolja, nem vagyok boldog és emiatt szomorú lett volna. Viszont muszáj lesz elmondanom neki, mert én ezt nem szeretném folytatni így.

Nem hiszem, hogy velem van a gond, mert amúgy népszerű lány vagyok, sok barátom és barátnőm van mindenhol. A suliban is lettek barátaim, csak azért nem egy olyan légkörben akarok tanulni még 2 évig, ahol már abba is belekötnek, hogy mivel megyek iskolába, vagy hogy mit csinálok a szabadidőmben.

Hogy beszélgessek vele erről úgy, hogy ne lássa, mennyire rossz volt a tavalyi év?

Mivel lehetne biztosan meggyőzni, hogy magántanuló legyek?

16/L (szeptembertől leszek 11.-es)