Mért ilyenek a szüleim? Mit lehet tenni ilyenkor? 33l

Én esküszöm az égre, hogy nem akarlak megbántani, de veled az a baj, hogy buta vagy. Nem vagy elátkozva, nem vagy szerencsétlen, egyszerűen ennyire vagy képes. Hidd el, a sikeres emberek 90%-a a saját erejéből dolgozott meg azért, amit elért, nem született gazdagnak, meg nem mások pénzén élősködött. Vannak okosabb, tehetségesebb, rafináltabb emberek, és vannak olyanok, mint te, akik a saját bajaikért mindenki mást hibáztatnak. Nem szép dolog tőled, hogy másokra köpködsz, csak mert neked rossz. Te nem azért vagy béna és csóró, mert a felső szomszéd Józsi bácsi gazdag, hanem azért, mert sz**t sem érnek a szakmáid, és nem dolgozol. 33 éves vagy, könyörgöm, a legtöbb nőnek ilyenkor már CSALÁDJA van. Én 19 évesen, egy darab érettségivel egy egyszerű kis gyárban átlag 110.000 fizetést kaptam. A mai napig meg lehet keresni ennyit bármelyik üzemben, folyamatos műszakban többet is.

Lehet, hogy ha nincs pénzed, akkor nem kellene válogatni a munkahelyek között. Ha 3 szakmával nem sikerült elhelyezkedni, akkor főleg.

Ha valamit el akarsz érni az életben, akkor állj végre a lábadra, és ne azon rinyálj, hogy a szüleid miért nem segítenek, vagy hogy az unokatesód mennyivel szerencsésebb. Vannak, akiknek soha az életben nem jutott annyi sem, mint neked. Akinek a szülei meghalnak, mielőtt megismerné őket, és árvaházban nő fel, na annak rossz. Vagy az etióp éhező kisgyerekeknek, akiknek férgek mászkálnak a hasukban, és éhen halnak 10 évesen, na nekik is rossz. Vagy a muszlim nőknek, akiknek elvágják a torkát, ha kivillan a bokájuk, na nekik is rossz. De neked az ég világon semmi okod nem lenne panaszkodni. Megszültek, felneveltek, 33 éve eltartanak, és még mindig csak annyit várnak el tőled, hogy fizesd ki a tartozásaidat. Te meg másokra irigykedsz és sajnálod magad, ahelyett, hogy elmennél dolgozni. Gondolkodj már el egy kicsit.

A sors nem súlyt, legfeljebb sújt.

[link]

Ezt egy érettségivel illene tudnod. Egyébként pedig miért nem keresel magadnak jobb munkát? Add be az önéletrajzod több helyre, főleg, ha nem jó munkahelyet "választottál".

A kutyaharapás miatt pedig akár több évre visszamenőleg is lehet büntetés. Ha nem volt megkötve, kitáblázva, stb., és az általa okozott sérülés meghaladja az 5000 Ft-os költséget, akkor bevasalják a tulajdonoson. Már ha van olyan ostoba, hogy a kiküldött kérdőívet kitölti és visszaküldi, vagy más módon kiderítik, hogy ő a felelős.

Miért ilyenek a szüleid?

MERT TELJESEN ELKESEREDTEK!!!

Nem úgy tervezték, mikor gyereket vállaltak, hogy még 33 évesen is pátyolgatniuk kell, ők tartják el, rájuk támaszkodik, ők azt remélték, hogy talpraesett és életrevaló gyereket nevelnek.

Erre föl tessék!

Már nyugdíjasak, és ahelyett, hogy élvezhetnék a megérdemelt pihenésüket kettesben, még mindig rólad kell gondoskodni, és nevelni.

Gondolom azért akarnak nevelni, mert még mindig gyerekként viselkedsz, ahogy azt itt is sokan az orrod alá dörgölik.

Rosszul választottál munkahelyet, mert nem szorulsz rá, hogy gondoskodj magadról. Egy-két ilyen beválasztás előfordul, de azt kizártnak tartom, hogy az elmúlt 10 évben kizárólag ilyen munkahelyeket fogtál ki.

Egy ku.rva kanyi vasat nem tettél félre, pedig eszméletlen szerencsés helyzetben vagy, nem kell fizetned lakáshitelt, albérletet, jóformán semmit, épp csak a kajád kéne állnod, de te még ebben is a szüleidre támaszkodsz.

Van neked halvány segédfogalmad arról, milyen szerencsés vagy ilyen szülőkkel?!

És még van képed azon pattogni, hogy bezzeg másoknak mindent a se.gge alá tolnak meg találnak egy pénzes partnert...

Basszuskulcs, de kár hogy nem ismerlek személyesen, mert egy-két anyai pofonnal most helyreráznám a meszet az agyadban.

Tessék tudomásul venni, hogy te nem 33 L vagy, hanem N, vagyis KÖZÉPKORÚ NŐ.

VÁGOD?!

Azzal indítok, hogy kb. 10 évvel lecsúsztál arról, hogy pénzes pasit találj, a kutyának nem fog kelleni egy életképtelen középkorú nő, nem hogy egy jól szituált pasinak, aki válogathat a szép, fiatal, és okos nők között.

Most lehet pattogni, hogy hú mert én szerencsés vagyok...

Hát baromira.

18 évesen a szüleim kiraktak, mert nem voltak hajlandóak tovább eltartani, az érettségire már saját albérletben készültem, ehhez képest egész jól sikerült, és tovább is tanultam.

Soha nem engedhettem meg magamnak, hogy megrekedjek egy rossz munkahelyen, mert akkor éhen halok. Ennyike.

Férjhez mentem, gyereket vállaltunk, aztán elváltunk, és itt maradtam a fiammal és a lányommal. A szüleimtől ekkor sem kaptam semmi támogatást, annyit se, hogy legalább a kicsit elhozzák oviból, és figyeljenek rá, amíg hazaérek a munkából.

Ehhez képest 33 évesen van saját házam, mindent megadok a gyerekeknek, van autó, stb. Igaz, hitelből, de nem halok bele a törlesztőkbe, és nem kell zsíroskenyéren élni még 58 évig.

33 évesen ÉN voltam a pénzes partner a férfiak számára, na most ehhez mit szólsz...

Ehhez képest találtam olyat, aki nem ezért szeret, és ketten, kéz a kézben elég sokat elértünk az együtt töltött évek alatt.

Egy különbség van köztünk, méghozzá az, hogy én erős vagyok, és teszek azért, hogy jobb legyen az életem. Soha nem támaszkodtam másokra, mindig megálltam a magam lábán, (ezért nem viselt meg a válás anyagilag sem), és mindig képes voltam talpon is maradni.

Szóval én most csak ülök a gép előtt és csodálkozok, hogy van olyan, aki csaknem velem egyidős, a szüleinél él, úgy viselkedik és olyan az életmódja, mint egy kiskamasznak, és itt hisztizik, mert a szülei nem hajlandóak pénzelni.

Te atya ég...

És még van képed panaszkodni is!!!

Tudod, ku.rva szerencsés vagy, mert más szülő ennyi idősen már rég kivágott volna a búsba, még ha nem is rögtön 18 évesen, de mondjuk a második "véletlen" rosszul választott munkahely, vagy tartós munkanélküliség esetén.

Egy kullancs vagy, ami életképtelen egyedül, csak akkor jó neki, ha mások vérét szívhatja.

Egy dolgot kell megjegyezned, mert úgy látom, te még ezt nem fogtad fel ésszel:

A SZÜLEID NEM ÉLNEK ÖRÖKKÉ.

Bármikor, érted, bármikor lehet olyan, hogy váratlan tragédia történik (főleg egy alkoholistával, meg a keményen dolgozó idősekkel...), és akkor ott találod magad egy szál pi.nában, nulla jövedelemmel, és jó esetben van még fedél a fejed felett.

Akkor mit fogsz tenni? Ráakaszkodsz más rokonra?

Á, dehogy... nem véletlen sírsz te, hogy másnak bezzeg van pénzes partnere, te erre apellálsz, hogy majd találsz valami eltartót, akire ráakaszkodhatsz a szüleid után. (De mint írtam, erről középkorúan már lecsúsztál)

Gyenge vagy.

Ezért támadott meg a kutyád is. (Nem, nem csak úgy mondom, egész véletlen egy 85 kg-os dán dog keverék boldog gazdája vagyok, aki nagyon jól van nevelve, és ha a szájában kotorászok vagy a fülét takarítom, azt is jámboran tűri, láb mellett sétál, első szóra szót fogad, és elég ha rondán nézek, és bevonul a vackára fül-farok behúzva)

Életképtelen vagy, az van.

Nem tudod saját magad fenntartani, ellátni.

Kérdés, mit tennél akkor, ha a szüleid ápolásra szorulnak? Mert erre is van esély.

Gondolom ők ettől az esettől is rettegnek, elvégre nem számíthattak rád eddig sem, sőt te támaszkodsz rájuk.

Egyébként én sajnálom őket.

Téged viszont egyáltalán nem.