10 éves lány vagyok. És mikor 6éves voltam akkor a szüleim elváltak:- ( hát valamennyire ezt feldolgoztam. De tényleg fontos mert ez így nekem nagyon fáj hogy az apukámat nemis sokat látom! Mit tegyek ilyenkor?

Tartsd vele más formában is a kapcsolatot. Telefon, net.

Juttasd a tudomására, hogy szeretnél többet együtt lenni vele, hátha találtok valamilyen jó megoldást.

Mondd meg anyukádnak, hogy nagyon szereted őt is, de hiányzik az apukád, és szeretnél vele többet találkozni. Beszéld meg apukáddal is a dolgot, esetleg tanulj nála valamelyik hétköznap, vagy néha menjetek el áruházba, bevásárolni együtt, vagy állatkertbe, szóval programokra. Az én szüleim akkor váltak el, amikor 8 voltam.

Okos lány lehetsz, és nem rossz a helyesírásod se! :).Csak az hozhat megoldást, ha ezt így, nyíltan elmondod apukádnak!Remélem, megéri!

Üdv. Én apuka vagyok, elváltam, nekem is van egy lányom (10 éves elmúlt januárba) ő 8 éves korába azt mondta, hogy ő már nem akar élni sem, ha nem láthatja az apját. Ilyenkor mi zajlik le egy ilyen korú gyerekben ?

Nekem 11 evesen valtak ell most 17 vagyok , oda jutotunk hogy nem is keresz telyesen uj eletetkezdet

Ha hiányzik apukád, írd meg neki és kezdeményezd hogy találkozzatok. A nagymamád is tudna ebben segíteni, talán beszélj vele is /apukád anyukájára gondoltam/

Szia, #6, vagyok megint. Most olvastam a privát üzit amit írtál, azért csak most mert nekem nincs gépem, a telefon meg nem tudja megnyitni a privát üzenetet. Ha írsz akkor nyugodtan úgy mint az első válaszodba, nem muszáj privátba. Válaszra válasz : Az hogy nem tudod, hogy mi zajlik le, értem is meg nem is. De közel a 40-hez, apai gondolkodással, annyit tudok tanácsolni, hogy soha ne mondj le apukádról mert nem biztos, hogy saját hibájából nem keres téged, és biztos hogy szeret is. Én nagyon sokat gondolok a gyerekeimre, (2 van) mindennap, van olyan is, hogy sírok értük, annyira hiányoznak. Szerintem apukád is így érez. Keresd őt, és ne add fel. Szia