Kidobáljam a lányom animés cuccait? Mit gondoltok?

Remélem, nem baj, ha magázok.

Véleményem szerint nem helyes, hogy kidobálja a lánya cuccait. Ön sem érezné jól magát, ha ő bosszúból kidobná az Ön számára értékes dolgot. Kérem, gondoljon bele!

Anyám például még régen odaadta egy ismerőse gyerekének a 80-as és 90-es évekből származó képregényeimet. Szerencsére nem mindent, mert egy csomó még megvan. De nagyon megharagudtam rá, mert ezek számomra értékesek voltak. Úgyhogy vissza kellett kérnem az ismerősétől ezeket.

Ezt tinikorában kellett volna kezelni, ha már 10 éve ez megy, akkor ő már 40 évesen is animét fog bámulni. Ennyit erről.

Amúgy nem így néz ki?

[link]

Kérdező, az a baj, hogy az egész gondolatmeneted hibás. Ha egy dohányosnak kidobod a cigijét, akkor leszokik róla, vagy vesz másikat? Nyilván az utóbbi. Tehát mit értél el a kis akcióddal? Anyagi kárt okoztál (mondjuk 1000 forint) és még jól meg is haragudtak rád.

Lányodnál ugyan ez lenne, csak nem 1000 forint lenne a kár, hanem több százezer (10 év alatt simán), és nem csak megharagudna rád, de meg is utálna.

Kapaszkodj meg, én babákat gyűjtök már régóta. Költséges hobbi, és nevezhetjük haszontalannak is, anyámnak mindenesetre sose tetszett, de sose jutott eszébe hozzájuk nyúlni, nem hogy kidobni...

És igen, ha megteszed simán följelenthet érte, és akkor nagyon megütöd a bokád.

Mindenki az anyát szidja... de szerintem visszamaradott a lányod (ne vedd sértésnek).

Valószínűleg valami hiányzik az életéből/történt vele valami, ami miatt a mesevilágba menekül. Talán nem fogadták be a kortársai, bántotta valaki stb. és neki ez a védekezése a világ elől, egyfajta önigazolás, azonosulás ezekkel a kitalált hősökkel. (Ha beleképzeli magát a helyükbe, nem érzi magát szerencsétlennek).

Talán önbizalomhiányos, magányos, azt is megkockáztatom, depressziós. Mindenesetre valami nem stimmel vele és ezt jól érzed. Egy ennyi idős lánynak nem ez kellene legyen az érdeklődési köre. Ez 13-14 évesként még belefér, az fölött Pán Péter -szindrómát sejtet (a lány szeretne gyerek maradni, fél a felnőtt léttől, ragaszkodik foggal-körömmel azokhoz a dolgokhoz, amikről úgy gondolja, ő továbbra is kicsi maradhat, védelem alatt állhat).

Nem az a megoldás valóban, hogy kidobálod a dolgait... de beszélhetnél erről egy szakemberrel, esetleg elvihetnéd hozzá.

#55: ne legyél már mellé sikerült pszichológus jelölt :)

Teljesen normális dolog az, hogy valakit más is érdekel felnőttkorban, mint a megélhetés. Mindenkinek szüksége van hobbira, és abban semmi gyerekes nincs.

Nekem sok hobbim van 40 közel is. Többek között Kinder figurákat gyűjtök. És köszönöm, rendben van az önbizalmam és a társas kapcsolataim is :) Ez csak 1 kiemelt hobbi volt, van vagy még 3-4 :)

#56 egy dolog, ha érdekel valami, és más, ha obszesszív mániáddá válik.

"van animés pólója, poszterei, plüsse, kulcstartója, kitűzője stb. "

erről ordít, hogy nem csak hétvégén nézi néhány órát. Ugye neked sincs kulcsodon, polcaidon, ruháidon, hajadban Kinder figura?

58-as, a 26 éves húgomnak mindene baglyos.

A táskája, a pénztárcája, a telefontokja, a ruhaakasztója, a bevásárlószatyra, a virág kaspója, az íróasztalán a tolltartó, az ágyneműhuzat, a függöny, a szőnyeg, a körömreszelő, a sebtapasz, a fülbevalója, pár ruháján is van bagoly, sőt, van bagoly tetoválása is.

És normális, sikeres, önálló ember.