Terhes vagyok. Hogyan mondjam el itthon?
Nem akartam de elvetetni sem akarom. Nem voltam még orvosnál de a tesztek szerint terhes vagyok. A barátom 22 éves és dolgozik, én még tanulok. 2,5 éve vagyunk együtt. Mire a baba megszületne már 17 lennék. Anyukám észre vett rajtam valamit és kérdezősködik de nem merem neki elmondani mert nem tudom hogyan reagálna de apukám nagyon-nagyon mérges lenne, csalódott és nagyon haragudna rám. Szerintem. Védekeztünk mindig mielőtt szólnátok. Nem tudom hogyan történhetett, tudom, hogy nem tudnám még eltartani de nem akarom elvetetni. Meg akarom tartani, tanulni szeretnék és aztán eltartani. Mit tegyek? :(
16L
Hát, lehet persze lepontozni meg a vérmókusok elé vetni, de nekem itt a Kérdező sokkal felnőttebbnek tűnik a 16 évével, mint a válaszolók jó része... a Kérdező ugyanis magától is vágta, hogy ezt a kérdést először a PÁRJÁVAL kell megbeszélnie mert első sorban kettejüket érinti, és pusztán arra kért itt tanácsot - amire alig kapott - hogy hogyan tálalja ezt a szüleinek, mert gondolom azt hitte, hogy a szülei generációja tud rá választ adni, hogy hogyan fogadnák a legkönnyebben a helyzetet és a Kérdezőék döntését.
Na, ezzel szemben pedig egy jó páran neki estek, meg a terhessége sorsával kapcsolatban osztották az eszet, pedig abban NEM KÉRT TANÁCSOT, NEM AZ A KÉRDÉS.
Kérdező, szóval, mint már említettem, helyesen döntöttél, hogy először a pároddal beszéltétek át a dolgot, ennek ez a módja. Most aztán le kellene ülni a szüleiddel - akár hármasban, akár, ha jóba vannak, négyesben a pároddal - és elmondani, hogy mi a helyzet, és ti hogyan látjátok ezt a dolgot. Mondjuk nem árt, ha előtte elmégy a nőgyógyászhoz, mert felesleges pánikot nem kell kelteni... a terhességet a 4.-5. héten (tehát mondjuk a kimaradt menzesz után 1 héttel már BIZTOSAN kimutatja a hüvelyi ultrahang)
Namost, nem veszekedni kell egymással, ti (vagy te) elmondjátok a saját véleményetek, majd hagyjátok, hogy a szülők is elmondják a saját kérdéseiket, véleményüket, indulati reakciókra semmi szükség. Aztán kell hagyni kis időt, hogy ti átgondoljátok amiket ők mondtak, ők azt, amit ti mondtatok, és leülni újra - ez nem egy menet lesz, az biztos. A lényeg, hogy SEMMIT egymás fejéhez vágni, és SEMMIN megsértődni, mindenki emberből van, mindenkinek vannak indulatai meg meggondolatlan szavai.
Nem érdekelnek a rosszindulatú, sértő válaszok. Nyugodtan éljétek ki magatokat és nyugodtan hordjatok el mindennek, hiszen nem is ismertek.
Bocsi, sose tudtam kiigazodni ezeken a női dolgokon. Utoljára július 2-án jött meg. 4 tesztből 2 pozitív, 2 negatív. Orvoshoz fogok menni. Én nem akarom ráerőltetni a szüleimre csak ha a barátom nem fog úgy keresni ahogy gondoljuk (a leendő munkahelyén), akkor rájuk lennénk utalva, vagy az ő szüleire. Az örökbe adáson én is gondolkoztam de csak magamban. Azt csak akkor szeretném ha végképp olyan a helyzet. Én mindig is inkább otthonülős voltam, van pár barátnőm akikkel elvagyok, néha kimegyünk sétálni pár órára és nekem ennyi elég. Nem vágyom házibulikra, ivásra, esetleg drogokra és a barátom is ilyesmi. Voltunk már bulikban de hamar meguntuk és inkább sétáltunk egy nagyot és szerintem ez nem fog változni, persze nem tudhatom. Éppen ma délután hívták egy helyről ahol dolgozhatna és ha úgy fizetnének ahogy ígérték akkor már abból 2 embert el tudna tartani csak hát lehet, hogy hárman lennénk de így is ha külön élnénk akkor már tudna költeni gyerekre is, csak a felügyeletet kellene megoldani valahogy. Gondoskodtak/gondoskodnak rólam a szüleim rendesen de nem volt minden a $eggem alá rakva úgyhogy nem okoz gondot a takarítás és főzni is tudok valamennyire meg az egyik legnagyobb célom az életben az, hogy feleség és anya legyek. Nem vagyok lusta és nagyon kitartó vagyok, ha valamit a fejembe veszek akkor megcsinálom. Ha más le tudott érettségizni, tovább tudott tanulni, munkát tudott szerezni gyerek mellett akkor nekem is sikerülni fog. Legalábbis nagyon azon leszek. Egyébként fel lettem világosítva de arról nem volt szó, hogy mi lenne ha terhes lennék, eszünkbe se jutott.
A modern orvostudomány... az unokatestvérem felesége szült egy gyereket 5 éve, 2 évvel később megint teherbe esett de anyagi problémák elvetették, aztán mikor egyenesbe jöttek újra gyereket akartak és már évek óta próbálkoznak és nem sikerül. Na én nem szeretnék kockáztatni mert nem tudom mit csinálnék ha sose lehetne többet gyerekem. Ha a szüleim elfogadnák ezt ami most történik (amit nem várok el tőlük!) akkor igazán jó élete lenne a babának. Én nem vagyok olyan felelőtlen, nemtörődöm mint sok lány aki fiatalon szült. Nem akarom teljesen a szüleimre hagyni hogyha tényleg van.
#36 Mindenki magából indul ki!
#62 Tudod a kor nem minden és azt hiszem látszik, hogy komolyan gondoljuk mivel nem 2 hetet voltunk együtt. Nem mondom, hogy hibátlan, tökéletes kapcsolatunk van mert időnként összekapunk dolgokon de nem rendszeres, úgy gondolom ennyi belefér egy kapcsolatba.
"Én nem vagyok olyan felelőtlen, nemtörődöm mint sok lány aki fiatalon szült."
De. A felelőtlenség csúcsa 16 évesen gyereket vállalni.
Tudom, hogy ez lesz a legnagyobb sablon, amit mondhatok, de szerintem itt mindenki egyetért velem, hogy a világ teljesen más, mint ahogy 16 évesen látjuk. Pár év, és kineveted magad, hogy hogy lehettél ennyire buta. Ezen mindenki keresztül megy.
Ha a szüleim elfogadnák ezt ami most történik (amit nem várok el tőlük!) akkor igazán jó élete lenne a babának.
HA és AKKOR! és HA NEM?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!