Mit tudok tenni, ezt így csendben el kell fogadnom, hogy anyukám így döntött?

70

Húha, eddig sem foglalkozott vele, semmi nem változik. Viselje a következményeit? Itt nem anyuka viseli a következményeket.

Nem olvastam el a 70+ hozzászólást, csak egyet-kettőt.

Ahogy mások is leírták:

Egyáltalán nem tartozik számadással arról, hogy a vagyonával mit csinál. Ha akarja, hajléktalannak adhatja az összes aranyát, ő úgy döntött, hogy a testvérednek.

Végrendelkezni is joga van, és azt írni a végrendeletben úgy rendelkezni, ahogy csak akar.

Annak, hogy abba belerakta az unokáját is, téged további hátrány nem ér, hiszen ha nem tette volna bele, akkor az egészet a tesódra hagyta volna, tehát emiatt ne túráztasd feleslegesen az agyad.

Döntésének alapos indoka is van: a tesód foglalkozik vele rendszeresen, te felé se nézel, és rosszban vagytok.

Én olyan sztorikról hallottam, és azt tartom durvának, hogy az egyik gyermek egész életén át mindent megtesz az anyjáért, ápolja, gondoskodik róla, látogatja..., míg a másik kb. le se szarja, csak akkor megy, ha kell neki valami, na és a kedves szülő azt, aki foglalkozik vele, konkrétan le se szarja, a másiknak meg odaajándékoz mindent, és őt helyezi előtérbe végrendeletben is.

Na ez az igazságtalanság.

Szerintem az teljesen korrekt, hogy ha rá se nézel, ha nem is foglalkozol vele, akkor ne is legyél ott nagyon markot tartani se.

Ennyi erővel egyébként eltartási szerződést is köthetnének, és akkor csak az lenne, hogy a másik kötelessége lenne gondoskodni róla, te meg köteles részt se kapnál, és ez egy teljesen korrekt szerződés lenne.

Nem tudom, hogy mennyi értékkel bír a köteles rész, de én lehet, hogy erre terelném az anyukámat, hogy akkor kössön eltartási szerződést, és akkor még köteles részt sem kapsz, de akkor legalább élete végéig tuti, hogy a tesó kötelessége lesz gondoskodni róla.

Bírom hogy ilyenkor mindenki hozza a sztoriba a saját sztoriját, saját sérelmeit. Annyira egy bitesek vagytok hogy nem tudtok belegondolni hogy lehet ilyen is és olyan is a szituáció, de ennyi infóból nem tudjuk megallapitani hogy morálisan kinek van igaza.

Igen, vannak olyan szülők akik nem érdemelnek meg egy perc figyelemet se egyik gyerektől se.

Igen, vannak olyanok is akiknek az egyik gyerek volt az isten, a másik nem is létezett.

Van olyan is hogy a szülő nagyszerű szülő volt, a gyerekek mégis szar emberek lettek és le se tojjak őt öreg korukba.

Vagy van hogy csak az egyik gyerek foglalkozik vele, de a másik is tartaná a markat orokleskor.

Hogy a kérdező esetében mi az igazság azt nem tudjuk, mert csak az ő verzióját hallottuk, azt is csak nagy vonalakban.

Egy biztos, jogilag ez a dolog így rendben van és nem tud mit tenni.

73, az én anyám pontosan megfelel a leírásodnak. Szaranya volt, kiskedvenckéje születésekor én le lettem passzolva. A drogozását anno én állítottam le meg a piálást is, mert a kiskedvenckéje szerint ez teljesen oké, csak kiélte magát. Vissza is szoktak szépen kettesben mindenre.

Nem is tartom a kapcsolatot egyikkel se.

DE! Nekem nem is sír a szám, hogy nem kapok semmit utána. Sőt, önként mondtam le előre mindenről, pedig ebben benne van a ház, ahol felnőttem és amiben jelenleg édesapám is lakik. Ha ennyire nem tetszik neki anyuci véleménye meg egész lénye, akkor a pénze se kelljen.

"Ha ennyire nem tetszik neki anyuci véleménye meg egész lénye, akkor a pénze se kelljen."

De miért ne? Ez a te véleményed.

Önmagának viszont senki nem ellensége, és miért ne tekinthetne valaki úgy az örökségre, mint kárpótlásként az elcseszett gyerekkorra és a rossz szülői bánásmóddal járó lelki következményekre? Ha már sz*r volt az ember szülője, ha már el kellett viselni, akkor valami haszna legyen belőle.

Erre gondoltam én is, amire 72. hozzászóló.

Miért nem köt az anyuka és a tesó eltartási szerződést? Akkor egyértelmű, még köteles rész sincs, cserébe viszont csak a tesónak van vele feladata az élete hátralévő részében. Ez azért is jobb, mert jogilag is tisztázza a kötelezettségeket.

76.

Ez a "kárpótlás a szar gyerekkorért" című fejezet általában nem szokott bejönni. Pont azért nem, mert a gyerekkor is többnyire azért volt szar, mert ott volt a kedvencke, aki vitte a prímet, míg a másik gyerek le volt szarva.

Na mármost, felnőttkorban is hasonló lesz, nyilván a kedvencke ott lesz a szülő seggében még felnőtt korban is (de ha fizikailag el is költözik, akkor is vele lesz érzelmes, tartalmas a szülő kapcsolata, pont azért, mert gyerekkorában is kinyalta a gyerek seggét, tehát a gyerek sokkal jobban szereti őt, és sokkal jobban kötődik, mint a másik, épp csak hogy elviselt gyerek).

Tehát értelemszerűen a pénz/ingatlan/vagyon, stb. simán a kedvenckéhez fog átvándorolni (akár végrendelet, de akár eltartási szerződés formájában), és a másiknak nem jut semmi, vagy csak a köteles rész.

Ez a szar gyerekkor miatti kompenzáció maximum akkor jön be, ha egyke volt, és úgy volt szar a gyerekkora. (Bár, pl. az utcánkban van egy öregasszony, ő mesélte, hogy megvan már a végrendelete, és nem az egyszem fiára hagyja, hanem a keresztlányára, a fia csak kötelesrészt kap a kb. 80 milliós ház anyukára jutó részéből).

Magyarul nem élsz a közelében, ezen kívül gondolom jó, ha havi egyszer hall rólad, vagy még annyiszor sem.

Miért kellene a pénze, ha tojsz a fejére? A saját pénzével azt kezd, amit akar, annak adja, akinek akarja - és nyilván okkal nem rád.