Mit tudok tenni, ezt így csendben el kell fogadnom, hogy anyukám így döntött?

3-as, a lakás fele miért lenne az övé?

Az apai rész fele az övé, tehát 1/4 rész.

18, anno mamám a végrendeletében engem jelölt meg egyedüli örökösnek a lakására. Akkor még teljesen tiszta volt a tudata, én nem is akartam az egészet, 15 voltam. No meg aztán mihez kezdtem volna egy Miskolc belvárosi lakással alföldi lányként?

Én ápoltam a mamát haláláig, 2 éven át. Fekvőbeteg volt, ölben vittem fürdeni, mert saját tolószékre nem tellett meg el sem fért volna a lakásban. Pelenkáztam, etettem, tűrtem az agysérülése miatti tüneteket. Azt hitte anyám vagyok, nem ismert fel. Combnyaktörése volt amúgy, de durván beverte a fejét is és emiatt iszonyú gyorsan leépült. Elvitte a tüdőembólia. Anyám egy percet nem segített, pedig együtt laktunk. Megtámadta a végrendeletet demenciára hivatkozva, még a szomszédokat is meggyőzte, hogy mama igenis beszámíthatatlan volt màr akkor is és én erőszakoskodtam vele, tanúskodjanak mellette, mert kisemmizem.

Na, csak gondoltam hozok egy ellenpéldát is. A kérdező maga írta le, hogy nem tartanak szoros kapcsolatot, messze laknak egymástól. De a lóvé az kéne neki. Gondolom a testvér meg az unoka viszont ott vannak és néha akár segítenek is az anyának.. Ilyen esetben biztosan nem lennék akkora szrrágó, hogy perelgetek a testvérem meg az unokatestvérem ellen…

Nem tudom, miért a kérdező van sz*rnak kikiáltva.

Nem azt mondta, hogy egyáltalán nem foglalkozik, beszél az anyjával, csak hogy messze lakik és nem szoros a viszony. Most nehogy már az legyen a baj, hogy mondjuk elköltözött másik városba munka miatt, és akkor neki emiatt ne "járjon" erkölcsileg örökség.

Meg ez is, hogy nincs szoros viszony az anyjával, mintha a kérdező hibája lenne, hogy olyan anyja van, aki nem alakított ki vele már gyerekként szeretetteljes viszonyt, képzelem, milyen anyja volt, gondolom nem véletlen nincs meg a szeretet, érdeklődés, az anyja sem töri magát emiatt, pláne ilyen húzásokkal.

Van két gyerekem, de el se tudom képzelni, hogy ilyet csináljak, hogy az egyiket kvázi kitagadjam emiatt felnőtt korában. Biztos fájna, de anyaként gerinctelennek tartanám magam egy ilyen lépéstől.

Érdekesek a válaszok, fogd be a szád, és nyugodj bele, ez így normális.

Másik kérdésnél meg a gyakori népe azt harsogta, hogy tökmindegy, melyik gyerek pucolta ki a szarból 20 évig a szülőt, és melyik nem foglalkozott vele, akkor is jár az 50-50 %.

Jó ez a kettős mérce...

Megértem, de ez akkor is igazságtalan.

Ugyanis:

-az örökség nem jutalom, az a gyerek/gyerekek jogos része, hogy elindulhassanak az életben

-nem mindenki teheti meg, hogy az öreg szülővel összeköltözik, ezért zárjuk ki őt mindenből, mert a saját életét éli, ahogy tudja és ott, ahol tudja?

-a rendszeres segítségért cserébe igen, kapjon TÖBBET a segítő fél, de nem az, hogy mindent, a másikat meg csak a törvény védi meg a nagy kisemmizéstől, mert ha nem lenne köteles rész, lóf@@szt se kapna, ez így NEM igazságos

-kitagadni amúgy is csak akkor lehet, ha az életére tört vagy súlyosan megkárosította valamivel. Ha ez bizonyíthatóan nem volt, máris mehet a per