Mit tudok tenni, ezt így csendben el kell fogadnom, hogy anyukám így döntött?

#46 Már linkeltem, de megteszem megint:

https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__torvenyek-jog__1274..

Összefoglalva: nagyi megbeszélte a lányával és az unokájával, hogy mindent az unoka fog örökölni, mert a nagybácsi nagyon rá se néz az anyjára. A gyakori népe egyöntetűen nekiesett a kérdezőnek, hogy milyen egy pénzéhes dög. Erős a gyanúm, hogy részben ugyanazok, akik most itt kommentelnek. Hiába nah, gyakorinak is egy csőcselék jutott.

"Igen, nyilván az a gyereke akart dönteni a vagyonról, aki gondoskodik róla (munkáját, magát feladva). "

De még mindig nem dönthet róla. A szülő dönthet róla. A gyerek nem. Ennyi,

Én a kötelesrészt is eltörölném. Nagypapám után én örököltem a fél házat. Egy évig volt beteg. Egyik gyereke sem nézett rá sem. (Legalább 10 éve...) Nem mondom, hogy hibátlan volt az öreg, de bármelyik gyerekénél sokkal jobb volt. Igaz, mikor 18 lettem, akkor megcsináltuk a papírt, és apám ugyan nem, de a másik testvér követelőzött volna a hagyatékin. Tudod mivel jár egy évi ápolás? Hogy van olyan hét, hogy minden egyes nap a kórházban ültünk? Hogy milyen lelki megterhelés, mikor a kezeid közt hal meg, akit a legjobban szeretsz? (De ha egy kórházi szobába paraván mögött, az még rosszabb, mert nem tudsz ott lenni vele.) Forintosítsd már kérlek. Fel kell adni a munkahelyed, nagyon erős párkapcsolat kell, hogy mindezt kibírja. (Nem bírta, de nem is bánom.) Sehova sem mész, mert nem tudod, mikor kell azonnal indulni a kórházba. Egy sört nem ihatsz meg. Elmész a legjobb barátod esküvőjére, mivel ehhez ragaszkodik a papa, de éjfélre otthon vagy. Természetesen kimozdulsz a megszokott helyedről, mert 25 km-ről nem tudsz ugrálni, tehát oda is kell költözz. Mindezt 25 éves férfiként. És rohadtul nem azért csináltam, mert a vagyon. Ha úgy nézzük, nem is egy őrült nagy vagyon, mert 13 millió Ft összérték. De ha ő ragaszkodott ehhez, akkor én is. Természetesen jogilag minden rendben volt, és nem járt semmi. Még utolsó héten is megkérdezte a papa, (utolsó napig tiszta volt a tudata, utolsó nap voltak furcsa mondatai, pl iszonyú rossz idő volt, havaseső, fújt a szél, és azt mondja: de szép idő van. Mondom neki, hogy holnap lesz szép idő, 15 fok, napsütés, de erre ő: nem baj, nekem ez is szép) hogy biztosan rendben van e a papír, mert ő nem azért dolgozott, hogy széthordják a hiénák.

Persze, lehet utálni, le lehet nézni, de előbb mindenki csinálja utánam, és aztán árazza be.

"Egy évig volt beteg. Egyik gyereke sem nézett rá sem."

Ne haragudj, de ha valakire ennyire nem kíváncsi egyik gyereke sem, akkor jó sz*r szülő lehetett az illető.

Dehogy törölném el a kötelesrészt, sőt, igenis jár minden gyereknek az örökség kárpótlásként cserébe azért, mert nekik meg ilyen sz*r gyerekkor jutott. Bírom, hogy a gyereket mindig előveszik, minek akar örökséget, ha nem foglalkozik a szülőbel, de a szülőt nem veszik elő, minek vállalta azokat a gyerekeket, ha annyira rossz volt hozzájuk, hogy inkább rá se néznekm

"az örökség nem jutalom, az a gyerek/gyerekek jogos része, hogy elindulhassanak az életben"

Elindulhassanak? Mikor? 40-50-60 évesen?

Amelyik gyerek az örökségéből akar elindulni az életben, az nagyon rosszul van összerakva, ugyanis ehhez az kell, hogy 20 évesen már temesse is a szüleit...

Nagyszerű kapcsolat lehet, ahol a tini már arra vár, hogy mikor dobja fel a fater/muter a pacskert.

Én ha lehetne soha nem örökölnék.

Ha annyira önzetlenek vagytok akkor minek fogadjátok el az örökséget?

A kérdező nem tett semmit, volt 1 nézeteltérés és messze dolgozik. Biztos anyuci kedvence a tesó. Meg ott az egyszem unoka. Egyáltalán nem kivételezik, á nem...

59, ha ez vigasztal, a “csodás” anyám után nem fogok örökölni, még él, de lemondtam a részemről a “csodás” öcsikém javára.

Továbbra se írtam arról, hogy a szülőnek ki kell nyalni a kis popsiját, de bakker a nem is létező örökségre apellálni, miközben havi egy telefonnal elintézi az anyját, elég visszás. Még ha olyan anyja lett volna, mint az enyém, azt mondom lazán persze, bár nekem a sajátom után nem kell semmi. A temetésébe beleadok, mert megkívánja a tisztesség, a többi testvérem nem keres olyan jól, mint én. De amit okozott nekem, azért cserébe tőle már semmi sem kell.

Elirigyelni a gyerekkel rendelkező testvértől az örökséget? Komolyan? Ha annyira nagy bajban van a kedves kérdező, akkor nyissa a száját a “sok arannyal” rendelkező anyjának és kérjen.