Az mennyire gyakori, hogy egy fehérgalléros, középosztálybeli családban a gyerekeiket alsóosztálybeli ruhákban járatják?

Ha szegényes, de nem koszos, szakadt, az attól még alsóosztálybeli viselet. Hisz pl. tegyük fel szembejön veled egy felnőtt az utcán. Van a lábán egy noname kínai cipő, egy farmert visel, meg egy legolcsóbb pamut pulóvert mögötte pólóval, elővesz egy Samsungot, aminek a hátán egy BKV bérlet van.

Én azt látom, pont a menőzni akaró suttyó proligyerekek villogtatják az Iphonet a villamoson:-D Na az a gáz, magát mencinek hisző gyerek, azt ott kapaszkodik az is a 4-6oson a középkategóriás ruhájában:-D

A prolik szokták figyelni kin milyen ruha van, ha ez megnyugtat. Az igazi, nagy márkákon nincs is márkajelzés. Amúgy meg, ha kamaszról beszélünk, és menő cuccokat akar, el is mehet megkeresni az árát nyugodt szívvel.

Aki csak azért akarna barátkozni meg jófejkedni velem, mert felvettem egy márkás szettet, de ha ne adj Isten, a kedvenc szakadt farmeromban vagyok, már leköpdösne… na… az kapja be! Egy nagy nulla emberileg. Nem sokat veszítek.

Jól szituált családban nőttem fel. Megtehetném, hogy teleaggatom magamat a legklisésebb logókkal, de csak szarul érezném magam bennük, mert nem vagyok futószalagon gyártott tucat liba.

A kreativitást és az elvontságot preferálom. Felveszem a dédanyám rózsafűzérét a nyakamba, amit 10 forintért vásárolt fél évszázaddal ezelőtt. Olyan állapotban van, és olyan gondosan megmunkált, hogy Hilfiger se állít elő ilyet. Fél év után már megette a rozsda az összes cipzárat és fém giccset.

48-as, én Svájcban élek, egyhavi keresetem 9000 chf - számold át, az mennyi -, és nem is bankigazgató vagyok, csak egy szaros ápolónő.

Ennek ellenére sohasem vásárolok drága holmit, márkás holmit - kivéve a túrabakancs, mert az ne ázzon már be -, hanem tök normális ruhákban járok, nem CK meg társai.

Ha látnál az utcán, azt hihetnéd, hogy sima középosztálybeli nőt látsz, aztán 2x annyi a keresetem, mint Mo-n egy menő cégvezetőnek. :D