Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nem bírom tovább a honvágyat....

Nem bírom tovább a honvágyat. Normális ez?

Figyelt kérdés
26 éves nő vagyok, 2,5 éve élek 1000 km-re a családomtól. 4 havonta haza tudok menni pár napra, de szó szerint erőszakkal kell rávegyem magam arra, hogy egy hazalátogatás után vissza jöjjek ide. Imádom a munkámat, nagyon jó barátaim és támogató közösségem van, iszonyú szerencsés vagyok, hogy ők mellettem vannak. Viszont nem rég hirtelen meghalt nagytatám, két hónappal később pedig a nagymamám és iszonyú fájdalmas, hogy életük utolsó szakaszában alig láthattam őket. Bűntudatom is van. Mostmár csak anyum maradt és ha belegondolok, hogy életem hátralevő részében évente összesen 3 hetet lehetek mellette fizikailag, kikészít. Nagyon szeretem a munkám, otthon nem lenne lehetőségem ebben a szakmában dolgozni. Ha maradok, akkor még távolabbra kell mennem 2 évre egy továbbképzés miatt, azalatt egyáltalán nem is lenne lehetőségem haza menni, max. egyszer. Én nem hiszem, hogy valaha is elmúlik a honvágy. Az nagyon felkavar, hogy nem lehetek anyum mellett, és ki tudja, hogy mennyi ideig lesz még köztünk. De otthon nem tudnék olyan munkát elképzelni, amit ilyen szívesen és önátadással tudnék végezni. És ez most akkora feszültséget generál bennem, hogy nem tudok normálisan működni a hétköznapokban. Egyszerűen nem tudom mi lenne a helyes, mit tegyek, kit/mit tartsak szem előtt a döntésben. Ha a munkámat választom a családom helyett, önzőnek érzem magam, hogy elhagyom őket a saját jólétemért. Hogy itt hagyom a munkám és haza megyek, akkor fogalmam sincs, mihez kezdenék magammal. De nem akarok egy nap arra ébredni, hogy eltelt az élet és nem voltam a családom mellett. És úgysem akarok ébredni, hogy elszalasztottam a jó lehetőségeimet, mert ilyen gyenge és ragaszkodó típus vagyok.

2023. dec. 14. 16:31
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
 91/95 anonim ***** válasza:
86 os vagyok. azert szoktam itt olvasgatni meg neha irni is mert nincs semmifele kapcsolatom magyarokkal es 37 ev alatt bizony nagyon leszukul az ember szokincse ha nem hasznalja a nyelvet. azonkivul vannak ott rokonaim akiknek a FBon kiserem szemmel az eletet. a csaladban a rokonaim jol elnek mindegyiknek van rendes allasa vagy vallalkozasa, lakas haz auto, szoval azt gondolom nem elnek rosszabbul mint sok nyugati orszag polgarai. egy kivetellel gyerekeik is vannak igy nagyjabol en is kepben vagyok az o informacioik altal. az hogy nem elek ott es nem is jarok vissza nem jelenti hogy vissza kopkodok Mo ra, csak az en eletemet mar nem erintik kozvetlenul az ott tortent dolgok. De ahogy mas orszagok gondjai problemai is erdekelnek miert ne erdekelhetne aze az orszage ahol szulettem? Bennem nincs se harag se gyulolkodes, hiszen az eletem tobb mint felet mar masutt eltem le es szamomra az itteni dolgok azok amik alakitjak az eletemet. azt is tudom hogy vannak nagyon halado es jo dolgok az emberek eleteben hiszen kizart hogy hatrafele megy az orszag es megis a tobbseg normalisan tud elni , persze csak akkor ha nem akkora igenyekkel el amit csak mondjuk egy fejlett nyugati orszagban elerheto jovedelemmel tudna elni.
jún. 2. 03:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 92/95 anonim ***** válasza:
Kérdező, végül hogy döntöttél?:)
jún. 2. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 93/95 anonim ***** válasza:
42%

90, nem egy kórházban voltam, sajnos több intézménybe kell rendszeresen járnom gyerekkorom óta. Nyilván nem mindegyik remek, de maradjunk annyiban, hogy nem látom azt a hatalmas “rohadást” az egészségügyben, amit mindenki szeret emlegetni. Nem azért, mert igénytelen vagyok, hanem azért, mert realista.

Nem mondtam, hogy az ország kánaán volna, de ne akarjunk már úgy tenni, mintha itt akkora kilátástalanság meg szerencsétlenség lenne. Ez egyszerűen csak a szokásos elégedetlenkedés mindenkitől, miközben semmit nem tesznek, hogy jobb legyen.

Hány olyat láttam, hogy panaszkodnak össze-vissza, mert sokat kellett várni a vizsgálatra, meg milyen rosszul van. Kijön az ápoló, kérdezi minden rendben van-e, a hülyéje meg bólogat, hogy persze persze. Mert ezek szerint semmi baja, csak panaszkodni akar. Dajkálni a sérelmeit, nyavalyogni.

Ezeket az embereket nem fogom sajnálni, bocs.

jún. 2. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 94/95 anonim ***** válasza:
50%

"Ez egyszerűen csak a szokásos elégedetlenkedés mindenkitől, miközben semmit nem tesznek, hogy jobb legyen."

Sőt, azt propagálják, hogy mindenki menjen innen külföldre dolgozni - de persze csak azután, hogy az ország pénzén kiképezte volna magát valami szakemberré... Undorítóak, tényleg.

jún. 2. 20:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 95/95 anonim ***** válasza:
Engem nem érdekel ki hova megy dolgozni, a saját dolga. Én is voltam külföldön dolgozni, nyilván van oka annak, hogy hazajöttem inkább. Engem ne csicskáztasson a redves német, csak mert magyar vagyok. Pláne, hogy nekem szakmám is volt, neki meg semmi sem. Szóval ja, pontosan tudom milyen odakinn a kolbászkerítés. Arról nem is beszélve, hogy kétszer is kipakoltak az albérletemből, mindkétszer úgy, hogy a kedves német ügyvéd még rám akart verni egy kis büntetést. Na köszi. Itthon ezt nem merte megcsinálni senki, a szerződés kötötte őket. Ott meg annyi volt, hogy érvénytelen a szerződésem. A végén még kiderülhetett volna az is, hogy ott sem vagyok…
jún. 3. 10:39
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!