Normális, ha mióta megtudtam, hogy külföldre megyek egyetemre, azóta "előre" honvágyam van?

A normális mindig relatív

Szerintem nem feltétlen 'gond' hogy előre honvágyad van, vannak, akik ilyenek, s elmúlik (mert inkább az izgalomtól, újtól van). Bár volt egy ismerősöm, aki szintén Dániába lett felvéve, de két hónap után ott hagyta az egyetemet, mert hiányzott neki minden, és összeroppant.

Szerintem kint el fog ez múlni. Én is Dániában tanulok (Aalborg Universitet), és tényleg, ennél jobb országot keresve is nehéz találni erre. Bár az általad említett suliról sosem hallottam, de az oktatási rendszer mássága, és a közösségi élet segít majd.

Na kimentél végül? :)

Én dolgozni jöttem külföldre (Svédországba) és én is hasonlóképpen voltam. Készültem már rá egy ideje, hogy külföldre megyek, de aztán végül egy munkahelyi balhé után hirtelen felindulásból jelentkeztem, és eléggé meglepett, hogy végül kaptam egy ajánlatot, mert az interjúk szerintem annyira nem mentek jól :) Ráadásul sürgettek, hogy kezdjek minél előbb, így mondhatni kicsit hirtelen távoztam. Előtte persze igyekeztem mindenkivel találkozni, aki fontos, a legfontosabbakkal meg minél több időt együtt tölteni, és ez bizony előhozta nálam is azt az érzést, hogy nem akarom itthagyni az eddigi életem. De aztán amikor kijöttem, nem sok időm volt ezen szomorkodni, rengeteg dolgot kellett elintéznem, rengeteg új embert ismertem meg, rengeteget kellett talnulnom, stb. Aztán egy hónap után meg is látogatott egy barátom, a következő hónapban még kettő, a harmadikban meg én látogattam haza, szóval olyan nagyon sokat egyedül sem voltam az első hónapokban.

Remélem belevágtál és nem bántad meg :)