Érthető, ha pusztán emiatt utálja anyám a barátnőmet?

Az emberek többsége, pláne városban a boltban veszi a húst, szóval erre nem nagy kunszt rájönni. Ezért leszólni, meg se kóstolni ellenben kibszott szánalmas.

És nem, ez nem autizmus, hanem neveletlen pcsáskodás. Nem kell rögtön a beteg emberekkel egy kalap alá venni és ezzel mentegetni, én aspergeres vagyok, nem egy autistát is ismerek sajnos, gyereket, felnőttet, mégse viselkednek így.

Majd ha éhes lesz, eszik, mondaná nagyanyám.

Ne szervezz kajás programot vele.

"Eleinte néha megkóstolta a kajákat pl. a töltött káposztát, amit mi teljesen máshogy csinálunk, mint ők, de nem ízlett neki és ott hagyta."

Ha ennyire finnyás, akkor nem kellett volna szednie, vagy szedni neki. Előrelátóan kóstolja meg a tiédből, aztán vagy kér magának vagy nem.

Ha valamit csak úgy elémraknak kiszedve, én legyűröm, de ez eleve ritkán fordul elő (vendég is ritkán vagyok, és olyankor is ugrok, hogy majd magamnak szedek, még mielőtt elémvágnak egy emberes adagot), és inkább csak szerencsém volt eddig, hogy soha nem olyat kaptam, amit valóban képtelen lennék megenni. Pedig létezik olyan, amit én sem ennék meg. A mócsingostól, túl zsírostól kivagyok. Meg bizonyos menzás ízektől is. És még mindig jobb, ha otthagyom, mint ha öklendezni kezdek, ugyebár.

A pazarlást, otthagyott kaját én is rendkívül utálom, de az, hogy anyád hetekig nem képes túltenni magát rajta, jó nagy túlzás. Eleve az is, hogy ilyen kaja téma miatt utál egy embert. Hát istenem, ne etesse. Kész, le van tudva a dolog. Nem kéne így cirkuszolni.