Érthető, ha pusztán emiatt utálja anyám a barátnőmet?

Az olyanok elé tennék egy kis sült polipot, csigát, vagy sáskát mint az anyád.

Nem enné meg? Akkor is csak egy kis finnyás semmirekellő. Ennyi.

Én is baromi finnyás vagyok gyerekkorom óta. A családban is anekdota jellegű poén a szelektív étkezésem, kollegák is mindig ugratnak vele.

De azért felnőtt koromra megtanultam nem fanyalogni, hanem udvariasan kikerülni a témát. Amit megeszek, abból szedek, amit nem, azt kedvesen megköszönöm, nem kérek belőle. Vagy szedek egy evőkanállal, megkóstolom, finom, fú de jóllaktam a levessel/akármivel, nem kérek többet. Ezt ennyi idősen azért illene a párodnak is elsajátítani.

Egyetértek a 3-assal.

“Köszönöm, nem kérek” és ennyi. Vagy ha rákérdeznek, nyilván meg lehet mondani, hogy nem szereti az adott dolgot, de nem leszólni. Az ilyennek én is megmondanám, pláne a többedik alkalom után, hogy kívül tágasabb.

Nem az a baj, ha valaki válogatós, hanem hogy minimum tinédzser, netán felnőtt létére nem tud viselkedni. Nem, amivel valaki órákig fáradozott és szeretettel készítette, azt nem ugatjuk le. Sőt, továbbmegyek, engem úgy neveltek, hogy mindent kóstoljak meg, utána döntsem el, hogy szeretem-e vagy sem, ne ránézésre fújoljak (vagyis azt soha, ovis koromban meg is tanultam). Csomó mindenről ki is derült, hogy tökre ízlik, pedig rettentő finnyás gyerek voltam és felnőttként sem eszem sok mindent, ami másnak alap. De eszembe nem jut fennhangon kritizálni más főztjét, ami másoknak teljesen rendben van, csak az én ízlésemnek nem megfelelő.

Nekem is van extra finnyás barátnőm, ő ha tehetné, krumplin és rizsen (+esetleg sajton) élne.

De ő is tudja, hogy ez nem igazán normális dolog, nyilván ha baráti társaságban feljön a kaja téma, akkor mindenről elmondja, ha neki nem ízlik/gusztustalannak tartja, de ha vendégségbe hívják, akkor tud viselkedni.

Közli, hogy ő azt nem szereti, nem a kaját minősíti, nem mások étvágyát rontja.

Sőt, volt már, hogy kért edény meg egy kis rizset és megcsinálta magának, jóízűen megette :)

Nyilván ezt is meg kell szokni, de szerintem barátnődnél az udvariatlanság a nagyobb baj, első körben őt "neveld", ne anyukádat.

Igaza van anyádnak, én sem tűröm az olyan embert a lakásomban, aki leszólja a főztömet (alapvetően nem főzök rosszul).

Bocs, akinek nem tetszik, nem jön.