Nincs kedvem láthatásra menni, meddig "kötelező" ez?

"nem is fizet gyerektartást az a szent ember....

Kisleányzó állítása szerint a mama fizeti helyette. Lehet, hogy így van, nem látunk bele, mindemellett akkor fizetve van a gyerektartás."

Te miért hízelegsz egy idegennek ilyen válasszal?

Mellesleg nem tudhatod, ahogy a kérdező sem tudja ellenőrizni, az van a fejében amit anyu mond.

A lényeg annyi, hogy nem anyu csinálta a kérdezőt egymaga, és nyilván a szülésnél se az orvos kezét fogta, meg a 9 hónap alatt se.

Hanem volt ott egy APU is...

#48

Nem mondhat le róla.

Csak egyetlen esetben, ha van, aki örökbefogadja.

De az a csávó kizárt, hogy lemondjon. Mert akkor már rég megtörtént volna.

Tudod, ismerem a fajtáját. Apám is ilyen. Csak a kirakatba kell a gyerek, vagizni vele, fényképeket mutogatni. De amikor apaként kéne viselkedni a gyerekkel szemben, ne'adj isten, áldozatot hozni, költeni rá, arról már szó sem lehet.

Nálunk a nővérem már 14 évesen nem ment apához. (Ő az idősebb, több szar dologról van emléke, mint nekem.)

Én 16 éves koromig jártam, de elég nyűgös volt a dolog. SOHA nem erőltetnék ilyet a gyerekemnek.

Nem szégyelli magát apád??? A szülei fizetik helyette a gyerektartást? Döbbenet.

Tudod kérdező, az még a probléma, hogy a velük töltött idő kárba megy. Semmilyen haszna nincs. Rosszul is érzed magad, vélhetően nekik sem ad hozzá ez az életükhöz semmit.

Annyi hasznosabb dologgal tölthetnéd az időt.

"Nem mondhat le róla.

Csak egyetlen esetben, ha van, aki örökbefogadja."

Ezt honnan szeded?

3 éve van rá az apának, hogy elismerje és a nevére vegye, addig az anyakönyvi kivonatban az szerepel, hogy apa: ismeretlen.

Csaxólok...

Szerintem te kérdeztél már. Csak ott azzal a megoldással álltál elő, hogy majd anyukáddal (vagy a nagymamáddal, már nem emlékszem) megmondatod apádnak, hogy nem akarod többet látni. Mivel ez elég ellenszenves volt, ott emiatt ugrott neked a legtöbb válaszoló. Meg ugyanúgy volt néhány olyan, önmagában kisebb kényelmetlenségnek tűnő panaszod, ami miatt megkaptad a hercegnőzést. Végül átjött a lényeg, hogy valószínűleg tényleg nem egy szeretetteljes közegben vagy ott, sőt még az is felmerült, hogy apád számára is csak kötelesség a láthatás. Bár ezt ismeretlenül, kizárólag a te véleményed alapján semmiképp sem jelenthetjük ki biztosan. De nem is ez a lényeg.

Látom, végül mégsem sikerült senkivel megüzenned apád felé, hogy mi a problémád, mit szeretnél. Én még mindig azt mondom, hogy nyisd ki a szád, és beszélj te magad a saját nevedben. Úgy érzem, van egy "mindent, ami nekem kényelmetlenséget okozna, oldjon meg más helyettem" hozzáállásod. 16 évesen ennyire már nem kéne.

Kellemetlen beszélgetés lesz? Igen, de akkor is a te dolgod, nem másé. Lesznek még az életben kellemetlenségek. Plusz az ilyesfajta szociális interakció bevállalása is szükséges, személyiség- és jellemfejlesztő, és úgy tűnik, hogy rád fér a szocializálódásnak ez az oldala, hogy megtanuld elfogadhatóan csomagolni a negatív mondanivalódat, és emberszámba venni azt is, aki nem a szíved csücske.

"Én 16 éves koromig jártam, de elég nyűgös volt a dolog. SOHA nem erőltetnék ilyet a gyerekemnek."

Mert már meg sem fordul a fejedben a NORMÁLIS családkép, ahol nem láthatásra járnak hanem együttélnek a szülők.

Bravo!