Nincs kedvem láthatásra menni, meddig "kötelező" ez?
Eredetileg minden második hétvégét kéne apával, apáékkal töltenem. Néha sikerül ezt havi egyre intézni, de olyankor már megy a szövegelés, hogy jaj alig látnak. Most beteg lettem, szóltam, hogy emiatt nem megyek pénteken, erre azonnal, hogy akkor menjek a következő hétvégén. Mondtam, hogy nem tudok, programom lesz, reakció: jaj ne mondjad már, hát milyen programod lesz?!
Az a baj, hogy nekem meg még ez is sok.
Nincs is saját szobám, a nappaliban alszom, ami össze van kötve az étkezővel + a folyosóval, ahonnan nyílnak a szobák, fürdőszoba. Így egy pillanat nyugtom sincs, nem tudok elvonulni, rendesen kipakolni a cuccaimat stb.
Nem érzem annyira jól magam velük, mint mondjuk anyáékkal, vagy barátom szüleivel. Viszont 16 vagyok, ilyenkor mondhatom, hogy egyszerűen nem megyek? Anya azt mondta, ő ebbe nem akar belefolyni, beszéljem meg én apáékkal.
"Ha azonban a gyermek érdekét a kapcsolattartás veszélyezteti vagy sérti, a gyermek ezen érdekének a védelme felülírja mind az ő, mind a szülő kapcsolattartáshoz fűződő jogát. Ehhez azonban bíróság vagy gyámhatóság döntésére van szükség."
Én is elvált szülők gyereke vagyok. Apunál egy szobában voltunk hétvégente vele meg a hugival. Nem rinyáltam, 16 évesen se, hogy de nekem saját szoba meg külön fürdő dukál.
Ha nem szólnék apámhoz és igyekeznék mindenből kihagyni, elhajtanám, nyilván ő is így állna hozzám.
Mondtad valaha apádnak, hogy menjetek el korcsolyázni / moziba / kfc-be bármi, mert te erre vágynál? Vagy jobb lerázni, hogy na te erdőbe biztos nem akarsz kirándulni. Amúgy miért is nem? Nem játszóházba vitt.
Amúgy a fiam 15, hónapok óta nem megy az apjához. Még nem derült ki, hogy mi a gond, mert egyik se mond semmit, de egyáltalán nem örülök neki, hogy így alakul a kapcsolatuk.
Férjem lánya 16, míg otthon anyu állandóan rátolta az ovis öcsit, addig apu volt a sztár, hozzánk költözött. Eltelt 1 év, lett barátja, akit az anyja engedte, hogy mikor nála van (heti váltásban volt a későbbiekben, ítélet alapján), hétközben is nonstop együtt legyenek, aludjanak, hétvégén meg egyértelmű. GYakorlatilag együtt él az anyjánál a nyolcadikos barátjával. El is kezdett nagyon kotsog mód viselkedni velünk, provokálandó, hogy hátha az apja kivágja. Nem jött be. Aztán 1 év után az anyja bíztatására küldött egy üzenetet az apjának, hogy jöhetsz értem rendőrrel, akkor se megyek hozzád. Így is tett. Előtte összepakolt minden cuccát, az apjával közös fotójukat a szomszéd találta meg a ház előtt, mert őnagysága 16 éves hercegnő kivágta az ablakon, mert "apa semmit nem engedett meg", ami azt jelentette, hogy nálunk hétközben nem alhatott ott a srác. Hozzáteszem, közös szobájuk volt az én fiammal, ami egyáltalán nem volt elvárás, hogy külön legyenek.
Ennyit a 16 éves leányzók hozzáállásáról. Apád helyzetébe is gondolj picit bele, ha ennyire elzárkózol, ő mit tegyen? Tudodm, semmit, mert végül is az a célod, hogy szabadulj tőle. Tedd.
Megértem a problémádat, de gondolj bele az ő helyzetébe: a lánya vagy, a maga egyszerű módján szeretné tartani a kapcsolatot, gondolom, anyagilag támogatott, és ez az egyetlen módja annak, hogy találkozzon veled.
Valamilyen kompromisszumra szükség lenne, ami kéthetente belefér az életedbe.
Nem támogat anyagilag, a nagyszüleim fizetik helyette mai napig a gyerektartást.
És nem zárkóztam el ennyire tőle mindig, de egyre jobban beletelt a pohár az évek alatt!
Hogy neki sosincs semmihez kedve, ő nem a strandra, moziba, játszótérre járós. Mert mondta neki anya ezt is, hogy az 5 éves, barbiemániás lányát ne horgászni vigye már a nyári hőségben, hanem ki a strandra. Hát ő sosem járt strandra, ő azt nem szereti... Mondta anya erre, hogy neki is lenne jobb programja, mint a gyerekmedence partján ülni és engem figyelni, de megteszi, értem.
Apám semmire nem volt képes, mert "ő nem szereti".
Biztos baromi jó lehet a hugival egy szobában lenni, de én igénylem a külön teret, a csendet magam körül, vagy hogy vasárnap pl. sokáig alhassak, ne arra keljek, hogy tata már fél 6-kor főzi a szokásos kávéját, csoszog jobbra-balra, zörög az újságokkal, állítgatja a rádiót stb.
"Vagy jobb lerázni, hogy na te erdőbe biztos nem akarsz kirándulni. Amúgy miért is nem?"
Mert nem vagyok egy természetjáró típus, soha nem is voltam az.
Lehet ebbe is belekötni, de szerintem felesleges.
de én igénylem a külön teret,
Mindenki. Nem nonstop, kéthetente egy hétvége. De aki hercegnő, az hercegnő, nincs mit tenni, nehogy kibírd, neked a kényelmed meg az igényszinted ezt diktálja.
Ő nem akar strandra, te nem akarsz erdőbe - melyiktek jobb? Egyiktek se.
Szerintem ne az 5 éves gyerek alkalmazkodjon már az apjához...
Nem hercegnőség az, ha kamaszlányként nem érzed jól magad úgy, ha egy kényelmetlen kanapé az ágyad, egy olyan térben, ahol FOLYAMATOS az átjárkálás.
Most már nem 5 vagy és most se akarsz menni erdőbe. Megértem, én is a strandot választanám, de azért nem hagynám ott apámat, hogy jó akkor engem többet nem látsz, mert nem bírok ki kéthetente 2 napot, hogy feladjam a kényelmem.
Úgyis ezt fogod tenni nyilván, nincs ezeknek a mondatoknak itt semmi jelentősége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!