Nincs kedvem láthatásra menni, meddig "kötelező" ez?
Eredetileg minden második hétvégét kéne apával, apáékkal töltenem. Néha sikerül ezt havi egyre intézni, de olyankor már megy a szövegelés, hogy jaj alig látnak. Most beteg lettem, szóltam, hogy emiatt nem megyek pénteken, erre azonnal, hogy akkor menjek a következő hétvégén. Mondtam, hogy nem tudok, programom lesz, reakció: jaj ne mondjad már, hát milyen programod lesz?!
Az a baj, hogy nekem meg még ez is sok.
Nincs is saját szobám, a nappaliban alszom, ami össze van kötve az étkezővel + a folyosóval, ahonnan nyílnak a szobák, fürdőszoba. Így egy pillanat nyugtom sincs, nem tudok elvonulni, rendesen kipakolni a cuccaimat stb.
Nem érzem annyira jól magam velük, mint mondjuk anyáékkal, vagy barátom szüleivel. Viszont 16 vagyok, ilyenkor mondhatom, hogy egyszerűen nem megyek? Anya azt mondta, ő ebbe nem akar belefolyni, beszéljem meg én apáékkal.
"Akkor ennyi erőből ha én most elmegyek a coopba fagyiért, és az úton megerőszakol egy részeg férfi, véletlen teherbe esek, és valamilyen érthetetlen okból úgy döntök megtartom és felnevelem a gyermeket, akkor annak a gyereknek is szeretettel meg hálával kell gondolnia az apjára, mert hogy jaj ő is ott volt a fogantatásnál?"
Te überokos, ebben az esetben szerinted az APU követelné a láthatás jogát?
Ugyanis azt kérni / nem kérni kell a bíróságon amikor a gyerektartást megítélik.
Ha nem érdekelné az APUT a lánya akkor
1 Nem vette volna a nevére (nem ismerte volna el az apaságot)
2 Nem kérte volna a láthatás jogát, ugyanis tartásdíjat anélkül is lehet fizetni.
"ennyi idős korban már úgy működik, hogy a gyerek meglátogatja az apját mikor akarja meg mikor van rá ideje"
Naja ez meg a másik...
#59. fordítva ülsz a lovon.
1. a kérdező apja és anyja házasok voltak, amikor a kérdező született, tehát a jog házasságban született gyermeknél a férjet vélelmezi apának. Nem kell semmiféle elismerő okirat.
2. a törvények a gyerek jogait helyezik előtérbe, tehát nincs olyan, hogy lemondanak róla csak úgy. Csakis más javára lemondható a gyerekről, azaz ha a nevelőapa örökbefogadja a kérdezőt, akiről az apja lemond egyúttal.
61-es, nem értem a kirohanásodat.
Az a mondatom, hogy soha nem erőltetném rá a gyerekeimre, feltételes módban íródott. Tehát nem azt jelenti, hogy van(nak) gyerekeim, akikre nem erőltetem rá.
Nekem nincsenek gyerekeim, férjem sem, de még pasim sem, pont ezért.
Mondom, én, hogy a kérdezőnek még mindíg csak az létezik a fejében amit "anyu mond"...
Papíron 16 éves csak...
Fejben kb 8...
65, na mégjobb...
Innentől akkor mit mondjak a kérdező hozzáállásáról?
Mellesleg ha már így áll a helyzet, hogy házasok voltak a szülők, és a jog automatikusan vélelmezi a házastárs apaságát.
Talán nem ártott volna egy apasági vizsgálat, akkor lehet nem lenne ennyi nyűg ezzel a gyerekkel, és nem kérdezne itt ilyen hülyeségeket!
Lehet zabigyerek, aztán ki se derült.
Hány ilyen van....
"Nekem nincsenek gyerekeim, férjem sem, de még pasim sem, pont ezért."
Pont ezért élsz fél életet?
A gyerekkori sérülés / csalódás miatt?
Mert más elqrta az életét, így te is ezt követed
csak a struccpolitikával?
Végülis ha meg se próbálod, nem cseszheted el, max lemaradtál róla, naés, lényegében csak egyszer élsz...
Gratula!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!