Anyámnak mi ebben a jó? Megaláz a családunk előtt, a kéretlen megjegyzéseivel. Mit tegyek?

Miért te a továbbtanulással, karrierépítéssel hol tartasz? Vagy mire jutottál? Sehová, amint látható.

És ha úgy gondolod, hogy te nem vagy hibás, jól cselekedtél, akkor miért nincs annyi önbizalmad, hogy vállald, miért érezted úgy, hogy ide kérdést kell írnod róla, 2 millió idegennek mi köze hozzá?

"Mit tennétek?"

Magamba néznék, és próbálnék egy őszinte választ keresni magamban ezekre a kérdésekre:

Igazából mit szerettem volna elérni ezzel megjegyzéssel? Mit reméltem ettől, és mi értelme volt ennek a megnyilvánulásomnak?

Nem illene-e bocsánatot kérnem a történtek után?

De gondolom, ha kifogásolod a válaszokat, még mindig nem fogod fel, hogy mit tettél, és nem érzed át annak a súlyát, hogy elmentél babalátogatóba, és kedves, szeretetteljes megnyilvánulás helyett gyakorlatilag azt jelentetted ki a család kis szeme fényéről a szerettei körében, hogy szerinted helyesebb lenne, ha nem élne.

Nem szeretnék a lelkedbe gázolni, de nem lehet, hogy az van az egész mögött, hogy azzal vagy elégedetlen, ahogy a saját életed alakult, esetleg te is családot, gyerekeket szerettél volna, és annyira fáj, hogy neked nem jött össze, hogy nem, hogy örülni nem tudsz mások örömének, de még azt is megpróbálod magadnak és nekik megmagyarázni, hogy ők hoztak rossz döntést, amiért fiatalon gyereket vállaltak?

"Egyébként ahhoz kinek mi köze van miért élek még az anyámmal, akár 40 felett?"

Érdekes, hogy az a kérdés nem merült fel benned időben, hogy neked mi közöd van ahhoz, hogy egy 20 év feletti házaspár gyereket vállal?

Nem érzed a kettős mércét?

"A többiek ott mosolyogtak, meg örültek, rajtam kívül mindenki jól el volt."

Szerintem hálás lehetsz nekik, hogy veled ellentétben volt bennük annyi érzelmi intelligencia és jóindulat, hogy nem rontották el a hangulatot azzal, hogy őszintén elmondják, hogy mit gondolnak a megjegyzésedről.

42. Válaszadó! Tökéletesen összeszedted a lényeget. Gratulálok!

43. Válaszadó! Megfogtad te is a lényeget! Gratulálok!

Remélem e két válaszból érzékeli már a 40 éves szűz, hogy hol a hiba.

Ha választ kérsz egy kérdésedre, akkor bírd a kritikát is, ne csak azt várd, hogy mindenki neked adjon igazat. Nem olvastam végig a kommenteket, de tényleg ne menjünk már el személyeskedésbe! Semmi közötök hozzá, hogy a kérdező hogyan él, meg hogyan néz ki.

Kérdésre visszatérve: Nem mindenkinek a továbbtanulás és a karrier a cél. Van, aki családalapításra vágyik, és igen, ez már 20 évesen is megtörténhet. Alapjáraton én is azt mondom, hogy korai, de nem ismerem a családi hátteret, ha ők ezt megtehetik, és erre is vágynak, akkor hajrá. Szerintem sem volt szép, hogy egy babalátogatáson rögtön ezzel kezdtél be, és ha anyukád normális hangnemben szólt vissza, akkor én nem látok ebben bántót részéről. Legalábbis nem bántóbb, mint amit te mondtál.

Természetesen neked is meg lehet a véleményed, de nem feltétlen kell más szemébe elmondani. Otthon, a látogatás után édesanyádnak nyugodtan elmondhattad volna négyszemközt. Viszont látod, neked sem tetszik, hogy más a te életedről csámcsog, és beleszól, véleményt alkot, akkor miért nem gondolsz bele, hogy nekik is rosszul esik, hogy nem a boldogságuknak örülsz velük, hanem lehúzod őket, hogy "ez meg most minek kellett ide?!" És ezt most minden rosszindulat nélkül írtam, hogy átlásd más szemszögből is a szituációt.

Egyébként ahhoz kinek mi köze van miért élek még az anyámmal, akár 40 felett?

Pont annyi közünk van hozzá, mint neked ahhoz, ha valaki 20 évesen szül. Ha normális végzettséged lenne, akkor simán találtál volna állást és nem kéne anyuci cicijén szopikázni vénlányként.