Mit mondhatnék apám kéretlen tanácsaira?

Szerintem apád és az én ápám távoli rokonok xd

Én csak bólogatok, aztán ha nem úgy lesz, ahogy ő mondta, hogy csináljam (mert minek szopnék a saját káromon, ha egyből csinálhatom könnyebben, jól), hát először veszekedés volt, de már nagyrészt beletörődött, hogy "belexarok". Ami nem igaz, csak már belefáradtam az egészbe.

Lehet az ejti kétségbe, hogy úgy látja: nincsenek barátaid, magányos vagy és ezért próbál segíteni.

Elmondhatod, hogy - úgy érzed - számodra hátrány ha kéretlenül mond ezt-azt.

Őt pedig olyan szempontból értsd meg, hogy valami nagyon motiválja, valószínűleg az, hogy "a fiam találja meg az életben a helyét, legyenek barátai".

Én apám ugyanilyen volt (érdekes, anyu nem, csak apu).

Borzasztó ilyen emberrel együtt létezni, egyrészt TUDOM, hogy ő maga is elkövette anno a saját hibáit (hiába pofáztak neki pl. a saját szülei 56-ban, hogy csak egyet mondjak).

Valamiért ők úgy gondolják, hogy nekünk az ő hibáikból kell tanulni, ami nettó f....szság:((

Nekem kb. ki sem volt szabad mondanom semmit, politika témát sem volt szabad érintenem, apám szerint, mert "jaj mi lesz, akkor is mi volt, amikor ő..."

Az ilyen ember korlátolt, nem látja be, hogy mindenkinek el kell követni a saját botlásait.

Nekem most a lányom friss (másod)diplomás, munkahelyek között válogat, mégsem osztom neki az észt, pedig tapasztalatom annyi, mint a tenger (amit kb. fel is dughatok magamnak, mert ugye más világ van már).

A szülőnek ezt be kell látnia, ha nem akar a saját gyerekével rossz kapcsolatot.

1. Önállósodnod kell.

Ennek a leghumánusabb módja, ha elköltözöl, mert akkor a kevesebb együttlét, kevesebb beszélgetés megteremti a nem beleszólást, illetve, ha látogatáskor mégis észosztás van, akkor abból hazamenéssel mindig ki tudsz vonulni.

Verbálisan is ki kell állnod magadért. Ha elköltözöl, ha nem. Azonban 29 évesen már művelned kell - nem csak elkezdeni - , hogy bizonyos esetekben leszarod az embereket vagy amit mondanak, akár a szüleidet is. Ez nem a direkt bántást jelenti, hanem a véleményének a figyelembe nem vételét vagy a véleményadás leállítását.

"Amire nem az lesz a válasza, hogy ...". Ezt kell leginkább leszarnod. Ezt a kellemetlenséget be kell vállalni. Nincs más út. Az az ő véleménye, lehet, hogy helyes, lehet hogy nem. A te véleményed ez, meg a te életed ez. A saját hibáidat és sikereidet kel összemérned majd az ő tapasztalataival, hogy az alapján megbízhass, abban amit mond, és végig legyen érdemes hallgatnod, amit mondani akar, vagy bele se kezdjen. És akkor már nem csak osztja neked az észt, hanem kikéred majd a tanácsát. De az is lehet, hogy a "tanácsainak" nagy része kuka. Nem tudjuk még. De ehhez önállóan kell cselekedned.

2. Lenézés

"Lehet az ejti kétségbe, hogy úgy látja: nincsenek barátaid, magányos vagy és ezért próbál segíteni." Azzal, hogy erőlteti ezt a hülyeségét, azt kommunikálja a fia felé, hogy a fia nem elég jó [neki?]. Ez aláássa a fia önbizalmát, ami miatt a fia nem kezdeményez eleget baráttal, nővel, fizetésemeléssel, nem küzd eleget, mert nem hiszi el, hogy ő arra a sikerre érdemes vagy ki tudja vívni.

"Elmondhatod, hogy - úgy érzed - számodra hátrány ha kéretlenül mond ezt-azt." Mindenképpen. És ha "de én csak jót akarok"-ozik, akkor le kell állítani, hogy pont ezzel bassza el.

"Őt pedig olyan szempontból értsd meg, hogy valami nagyon motiválja, valószínűleg az, hogy "a fiam találja meg az életben a helyét, legyenek barátai". Pont ezzel bassza el. Nem támogatja a fiát és nem segíti megerősíteni, hanem irányítaná és félti.

3. Önbizalom

Ehhez a helyzethez még nem kell pszichológus, de érdemes lenne olyan dolgokba kezdeni, amik erősítik az önbizalmadat, sikerélményt adnak: box, motorozás, karate, tánc, hajómodell-építés. Ezt te tudod.

29 éves létedre mit keresel te még apádnál?!

Nyilván zavarja, hogy nem jutsz egyről-kettőre, ott élsz a nyakán. Csak arra gondolhat, hogy élhetetlen vagy, lusta, kényelmes.

Azt szeretné látni, hogy felnőtt férfi létedre megállsz végre a magad lábán.

Ne csodálkozz, hogy úgy kezel, mint kamasz korodban, mert te úgy is élsz. Nem vagy hajlandó önálló életet élni. Apádnak úgy tűnik, élhetetlen vagy.

Költözz el, állj a magad lábára, akkor majd jogosan önérzeteskedhetsz. De így, hogy még mindig a nyakán laksz?!