Mit kezdjek a rokonok kéretlen megjegyzéseikkel, beszólogatásaikkal? Szerintetek kinek van igaza? 22/L
Jelenleg szüneteltetem az egyetemi tanulmányaimat, mert a második online félév végére már sajnos azt éreztem, hogy én ezt így nem tudom tovább folytatni. Akkor már nagyon rosszul éreztem magam, kimerült voltam, elfogyott minden motivációm, nem tudtam aludni, nem tudtam koncentrálni semmire, nem tudtam normálisan tanulni, sokat stresszeltem és szorongtam stb. és így egyszerűen nem voltam képes teljesíteni. Sokáig gondolkoztam és végül azt láttam legjobbnak, ha passziválok és ez így is történt. Azóta is itthon vagyok és miután kipihentem az egyetemet és annak minden velejáróját, próbálom lefoglalni magam (hobbi, sport, egyéni tanulás, kis kimozdulás és ilyesmi), több időt szánni magamra, valamennyire rendbe kapni magam és majd ezt követően szeretnék picit előre dolgozni (pl. szakdolgozatot írni). Viszont még nem érzem magam késznek arra, hogy belevágjak valamibe, ami komolyabb elköteleződést vagy felelősséget jelent pl. munka vagy valamilyen képzés. Egy nyelvtanfolyamra elkezdtem járni, de az tulajdonképpen visszahozta ugyanazt a stresszt és szorongást, amit az egyetem alatt is éreztem és emiatt inkább abbahagytam. Most egyedül tanulok, illetve bejelentkeztem tanácsadásra az egyetemen, hátha segít. A lényeg az, hogy most szeretném arra kihasználni ezt az időszakot, hogy picit visszarázódjak a normális kerékvágásba és majd szeptemberben már ismét meg tudjam kezdeni a tanulmányaimat.
A szüleimmel mindezt meg is beszéltem és alapvetően többször beszélgettünk már az egész kérdéskörről korábban is, hiszen ők is tudtak a problémáimról. Ők abszolút támogattak és arra biztattak, hogy nyugodtan döntsek magam, ahogyan én jónak látom, ahogyan szeretném és ők támogatnak, segítenek bármiben. Viszont a testvéremtől és a rokonaimtól folyamatosan kapom az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket, hogy ez mekkora szégyen, kihasználom a szüleimet, mit képzelek, ez nem normális, soha nem lesz diplomám, csak húzom az időt, csak hisztizek és kifogásokat keresek, bezzeg ők, kinek nem nehéz, miért ne bírnám ki, nem csinálok semmit, nem lesz belőlem semmi, miért nem tanulok, miért nem dolgozom, miért nem megyek más egyetemre stb. Megpróbálom elengedni a fülem mellett, de őszintén szólva nagyon bánt és emiatt is többször sírtam már, ez is egyfajta stresszt, megfelelési vagy teljesítési kényszert, nyomást tesz rám és csak rosszabbul érzem magam miatta.
válasza: válasza:Ha ennyire stresszesnek élsz meg minden helyzetet, akkor nem érzed úgy, hogy inkább egy egyszerűbb képzést kéne választanod?
Lehet ez nem hozzád való, nem is érdekel annyira téged. Sajnos igen, a felgyorsult világban muszáj teljesíteni, elvárják az embertől, sőt, saját magunk felé is fogalmazunk meg elvárásokat.
A szüleiddel megbeszélted a helyzetet, ők támogatnak ebben, akkor mi a probléma?
Üdv a valóságban!
Erre senki nem fog neked megfelelő választ adni, egy szeletet írtál ki - a családodat nem ismerjük és nem érezhetjük amit te.
Viszont.
Fontos, hogy azt tedd amit jónak látsz, eleve senki nem képes a jövődet úgy építeni, hogy komfortos és célra vezető legyen, csak is kizárólag te. Ha ki kell kapcsolnod, stressz mentes időre van szükséged akkor tedd. Pihend ki magad és gyerünk vissza! Vagy más út, más cél. Ha a szüleidet nem zavarja (és mint írtad, nem.) akkor mit érdekel téged a testvéred és az egyébb más családtagod véleménye? Ugyan ott lehet a probléma szerintem, mind a stresszel és mind a családoddal kapcsolatban. Egyszeriben magad sem tudod mire van szükséged. Könnyen kizökkentenek az ostoba megjegyzéseikkel, ami - nem mondok újat - nem jó. Ha lelkileg "feltámadsz", edzed kicsit magad és nem hagyod, hogy az érzelmek irányítsanak, egyszerübb lesz minden. A stressz, a szorongás, a félelem mind-mind csak a fejedben létezik.
Azt azért tudd: minél kevesebb kihívás alól húzod ki magad, hosszabb távokra, annál inkább lesz kissebb a tűréshatárod és annál kevesebb az akaraterőd.
Tudd mit akarsz és harcolj érte. Akár ezért, hogy több legyen az időd magadra.
(Megjegyzem ez egy modern felfogás, soha egy évszázadban sem voltak ilyen egolománok az emberek, hogy csak is kizárólag magukkal foglalkozzanak és csak az jelentsen valamit ami nekünk jó - de végtére, haladni kell a korral, nem? Én idő az én idő.)
Sok kitartást!
válasza:Én nem passziváltam, hanem ott hagytam az egyetemet. Élőben még volt valamilyen feelingje, de online csinálni a törit..úgy, hogy nem akarok történész lenni, úgy hogy én is csak azon fiatalok táborát gazdagítottam, akik nem tudtak mit kezdeni magukkal, így mentek bölcsészetre.... semmi értelme. Így megmentetten 9 állami félévet.
De te most passzívon vagy, így vállalhatsz diákmunkát, amivel egy kicsit ki tudnád zökkenteni magad.... én mindenesetre ezt javaslom, illetve azt h tojd le a rokonaidat
Köszönöm szépen!
1-es Semmi gond, csak örülnék, ha meg is indokolnád a válaszod.
2-es Nem hiszem, hogy az lenne a megoldás. A képzést magát igazából szerettem, az érdeklődésemnek megfelelően választottam azt és előző féléveimben nem volt ilyen gondom. Korábban minden tárgyam, vizsgám, zh-m stb. elsőre sikerült és teljesen jó eredményeim voltak (négyes, ötös), tanulmányi ösztöndíjat is kaptam mindig. Kifejezetten szerettem is egyetemre járni és tanulni. Szerintem ez inkább az online oktatással jött és annak állandósulásával, mert korábban tényleg nem jelentett ez nehézséget és még az első online félévet is jól zártam, ugyanúgy mint korábban. A második online félév közepe táján, a vége felé jöttek a problémák. A szüleim támogatnak, de a többi családtag kifejezetten negatívan áll az egészhez, piszkálnak, beszólogatnak stb., ez a gond. Ezt tulajdonképpen kifejtettem a kérdésben, nem ismételném meg magam.
válasza:Ha ennyin így bestresszelsz mihez kezdessz minden mással? A való élettel?
Vagy világéletedre az lesz kényelmes, hogy bebújsz a csigaházba,nyalogatod kicsit magad, elvárod a buksisimit? Szülők meg eltartanak?
Őszintén mondom, a mai 20 évesek legtöbbje életkételen, agyon pátyolgatott, semmilyen nyomást nem képesek elviselni. (tisztelet a kivételnek)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!