Miért olyan nehéz megértenie anyámnak, hogy lehetőség szerint, váratlanul, kéretlenül ne érjen hozzám?
Egyszerűen utálom a legtöbb érintést egészen kicsi korom óta. Konkrétan mindenkitől. Évek alatt javult a helyzet, most már csak az zavar, ha valaki hátulról közelít, vagy ha nem egyértelmű számomra, hogy meg fog érinteni, vagy csak simán váratlan, illetve a ruhám/hajam igazgatása zavar, de azon a szinten, hogy hányni tudnék miatta. A puszikat sem szeretem, de azt el tudom viselni évi 1-2 alkalommal a családtagoktól.
Szerencsére már elég idős vagyok ahhoz, hogy ne akarja boldog-boldogtalan igazgatni a ruhám szó nélkül, de anyám ezen nem tud túljutni, pedig már százszor elmondtam gyerekkorom óta minden egyes alkalommal, hogy NE csinálja ezt, ha nem kérem.
Pedig szerintem "nem várok el" sokat:
-Ha szűk helyen kell elmennie mögöttem, akkor inkább mondja, hogy menjek arrébb, ne préselődjön hozzám.
-Ne simítsa végig a derekamat, ha kint van, függetlenül attól, hogy véletlen, vagy készakarva van kint.
-Ha hülyén áll rajtam valami, akkor szóljon, hogy csináljak vele valamit, vagy legalább jelezze, hogy hozzám fog érni.
-Ha megyek a tükör elé megigazítani a hajam/ruhám, akkor ne állítson meg félúton, hogy na majd ő.
Nekem ezektől felfordul a gyomrom, hányingerem van, számomra ezek a kéretlen érintések nagyon gusztustalanok. Nem specifikusan az anyámtól undorodom, viszont ő az egyetlen ember az életembe, aki ezt nem képes felfogni, ezért jelenleg csak nála érzem ezt. Más embernek elmondom egyszer-kétszer, megszokja, nem csinálja, anyám meg csak megsértődik. Ráadásul sokkal rosszabb érzés a tudat miatt, hogy világosan megkértem rá, hogy ne, de ő csak azért is csinálja, napi-heti szinten.
Tényleg olyan sokat kérek?
Ott anyukáddal a gond h nem akarja megerteni. Ültesd le és utoljára magyarazd el neki h vagy be tartsa amit kérsz vagy ne menjen. Ha látni akar és szeret téged, meg fogja érteni.
Sok sikert ☺️
válasza: válasza:#3 Igazából irreleváns, hogy miért nem szereti. Számomra alap, hogy annak, akit szeretek nem okozok nap szinten rossz érzést, annak teljes tudatában, hogy neki nem jó. A saját állataimat sem tapogatom mindenféle jelzés nélkül, meg tiltakozás ellenére, nem még a családtagjaimat.
Tesómnak (20 lesz) is volt/van amúgy nagyon hasonló problémája az érintésekkel, neki autistaként. Rettenet nézni, hogy el van mondva százszor a családban, hogy senki ne nyúljon hozzá számára váratlanul (tehát kérdezze meg pl ölelés előtt), és bizonyos módokon meg egyenesen felejtse el, de magukat értelmesnek gondoló felnőtteknek nem megy lassan 20 évnyi ismételgetés után sem.
Egyébként nekem nincs ilyen gondom, de meg tudom érteni a kérdezőt. Marha irritáló lehet, hogy reggeli készülődésben megállítanak, vagy neked préselődve odébb löknék, vagy megfogdossák a derekadat, ami sok embernek csikis, az meg elég kellemetlen váratlan pillanatokban. És nyilván az se jó, ha nyíltan telibefhossák a kérésedet éveken keresztül. Én nem mondanám teljesen nem normális reakciónak, amit a kérdező érez, pedig én kifejezetten imádom, ha a szeretteim megérintenek.
válasza: válasza: válasza:7-es, a kettő nem függ össze.
Én is utálom, amikor megérintenek - közeli rokonok is -, de pl a barátom más.
Neki olyanokat is engedek és szeretek, amit mástól nem, viszont van néhány olyasmi, amit neki sem nézek el - ilyen pl a mellkasom megérintése, vagy amikor váratlanul mögém lép a semmiből.
válasza:Más az amikor valaki kedvességből megsimogat, vagy kényszeresen tolakszik, zaklat az érintésével.
Nagynéném ilyen, kedves, szeretem, de nem szólna hogy menjünk odébb, hanem furakszik, random végigsimítja a hajam, a derekam, mikor olyanja van eligazgatja a szoknyámat, a sortomat... ez mind zavaró.
Nem azt mondtam, hogy ne érjen hozzám. Például simán meg lehet puszilni a fejem kb bármelyik részét, ha nem nyálas, meg nem a számról, orromról, tarkómról, fülemről vagy a szemgolyómról van szó. De meg is lehet ölelni szemből. De attól sem forog a gyomrom, ha a karomat simítja meg valaki. Csak egyszerűen nálunk családon belül a puszi kisgyerekkori szokás, azon kívül a formalitás kedvéért van különleges alkalmakkor van. Arra meg nem is emlékszem, hogy megölelt-e valaha bármelyik családtagom, beleértve anyámat is. Emlékszem egyszer öleltem meg puszi helyett kiskoromban, és azon is megsértődött...
Szóval azért nálunk családon belül nem olyan gyakori a szeretet kifejezése érintéssel. Ha meg mégis igénye van erre, akkor igazán kifejezhetné olyan módon, ami számomra nem gusztustalan és gyomorforgató...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!