Miért olyan nehéz megértenie anyámnak, hogy lehetőség szerint, váratlanul, kéretlenül ne érjen hozzám?

#5-ös vagyok.

#6 Szóval tolerálja azt, hogy őt puszta szeretetből tudatosan olyan helyzetbe hozzák, ami neki rossz? Szerinted milyen toleranciát kap vissza, ha elfogadja azt, hogy letojják a határait? Basszus, semmit nem kap vissza ebből a "toleranciából", ha hagyja, ami neki rossz. A kérdező egy élőlény, nem egy plüss, amit csak úgy lehet fogdosni. Ennyi erővel közölhetném valakivel, hogy figyelj, szeretlek, had etesselek szájból-szájba, élő kukacokkal. És akkor fogadja el a másik, mert hát én így fejezem ki a szeretetemet. És ez nem más. Mind két esetben tök undorító a szeretet tárgyának az, amit akar tőle a szerető fél.

Ráadásul négy érintésfajtát zárt ki a kérdésben a kérdező. Kompromisszumnak (nem mintha szerintem helyes lenne a testi önrendelkezéséről kompromisszumot kötni) biztos van egy csomó, amitől nem undorodik ennyire, vagy semleges, esetleg olyan, amit szeret.

#7 Ez nem függ össze. Az ember a párjával le tudja kommunikálni(ideális esetben, de ennek elvileg a családra is vonatkoznia kéne), hogy figyelj ez meg ez nem jó nekem, légyszi, ne csináld. És akkor működik. A tesómnak is van gondja az érintésekkel (autistaként), mégis működik a kapcsolata, mert nem valami barommal állt le, aki direkt telibe tesz a baromi egyszerű kéréseire.

Na meg nem minden a kapcsolat. Lehet a kérdező nem is akar, nem vágyik rá, mert mondjuk aszexuális. Nem tudhatjuk. Viszont ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy az anyjával ilyen gondjai vannak.

#12 A szememben nem normális, aki ráerőszakolja magát a másikra. Normális emberként fel kell tudni mérni a másik határait, pláne, ha meg van neki mondva világosan. Ritka érzéketlennek tuskónak kell lenni ahhoz, hogy traumatizált/autista/szimplán zárkózott embereket vegzáljunk a saját "normalitásunk" égisze alatt.

Azóta láttad a kérdező válaszát gondolom, ahogyan én is. Így viszont pont hogy gázabb az anyukára nézve. A kérdezőt konkrétan meg lehetne ölelni is akár, ha annyira ott az érintés igénye.

Egyszerűen vannak szabályok az érintésekkel, amiket be kell tartani a másik élő és érző lénnyel szemben. A kutyát nem fogdosod evés közben, a macskát nem kelted fel, ha alszik, a lóhoz nem hátulról közelítesz, a hörcsögöt(és egyéb rágcsálókat) nem fentről kapod fel, hanem kajával hívod a tenyeredbe, az auti tesómnak először megmondod, hogy mit akarsz tőle és miért, a kérdezőt meg ahelyett, hogy a 4 számára undorító módon tapiznád, inkább megöleled. Ilyen marha egyszerű.

Engem is zavar, de nálam tudom mi az oka: konkrétan ridegtartásban voltunk egész gyerekkoromban. Sosem volt puszi, ölelés. Most meg kapálózik érte anyukám, de nekem rendesen ellenérzésem lesz tőle, zavar és menekülnék a helyzettől.

Párommal nem zavar, sőt tőle nagyon is igénylem az érintést. Egyszerűen számomra életidegen ha a családom akar szeretgetni.

Most babát várok, próbálok vele majd közelebbi viszonyt kialakítani, mert érzem azért, hogy ez így nem teljesen jó. Nekem még a barátnőzés is gondot okozott, vagy ha ott kellett aludnom, annyira zavart más emberek közelsége.

Én megértelek. Nekem az a fóbiám, ha a hasam akarják simizni/érinteni. A 3. trimeszterben vagyok, már szép gömbölyű. A férjemen kívül nem bírom elviselni ha valaki "meg akarja érinteni" a kisbabám. A családtagjaim tudják ezt és tiszteletben is tartják, de van hogy idegenek ráadásul figyelmeztetés nélkül hozzám érnek. Legszívesebben rácsapnék a kezükre. Hátrébb szoktam lépni ha időben látom hogy mire készülnek. Pont leszrom hogy megsértődnek-e. Én sem fogdosom mások hasát vagy egyéb testrészét...

Nem igazán tudom mi lenne esetedben a hatásos lépés a beszélgetésen kívül, hátha a sokadik után megérti anyukád hogy téged ez zavar. Ne add fel. Sok sikert!