Miért olyan nagy kérés anyám felé, hogy KÉRETLENÜL ne emlékeztessen olyan elintézendő dolgokra, amik őt ráadásul nem is érintik?

Rühellem, ha valaki úgy emlékeztet engem valamire, hogy arra nem kértem meg. Okádni tudnák tőle. Konkrétan annyira fel tud ez idegesíteni, hogy elkezdem halogatni a dolgot, holott lehet, hogy ha nem emlékeztetnek rá teljesen kéretlenül már rég megcsináltam volna. Főleg anyám csinálja ezt rendszeresen, de olyan dolgokkal, amik őt nem is érintik, lévén önellátó vagyok.

Tudom, hogy mikor akarok megírni egy számomra közepesen ráérős, minimálisan fontos emailt, jobban tudom, hogy mit-mikor akarok/érek rá/tudok elintézni, mint ő 160 kilométer távolságból, tudom mikor van a beadandóm határideje, én látom Neptunkban, ha valami befizetés van, nem kell Messenger üzeneteket irkálni csak azért, hogy a beszélgetés egy naptár jellegű valamivé váljon, ráadásul az is az irritáló formában.

Nyilván tartunk kapcsolatot, ha ritkán otthon vagyok látja, hogy például beadandót írok, tehát nyilván nem tudom hermetikusan elzárni előle az összes infót, meg ha kérdez valamit akkor válaszolok, mert azért elég nonszensz lenne egy például mi van a diákigazolványommal(ez egyetem elején volt még, nem mostanában) kérdésre azt válaszolni, hogy "nincs semmi közöd hozzá", a beszélgetés közepén meg elég életszerűtlen nem szimpatikus mondatokat ignorálni élőben, messengeren meg csak megkérdezi újra, meg újra, meg újra, és addig nem lép tovább.

Csak hogy egy azt a régi diákigazolványos példát mondjam. Lejárat közelébe volt a gimis igazolvány, az új meg még kanyarban sincs, kéne ideiglenes. Anyu meg teljes tudatában annak, hogy hétfő volt, óráim reggel nyolctól este nyolcig folyamatosan, ennek ellenére rámír, hogy voltam-e azon a héten intézkedni az ügyben, ráadásul a hétvégén előtte otthon voltam és napi hatmilliószor elmondta, hogy a következő héten intézzem el. Nyilvánvaló volt, hogy az hétfőn nem lesz elintézve, hát folyamatosan órám van, sietni kell szünetekben a két épület között, időm se lett volna rá aznap... Akkor minek kell megkérdezni?

Vagy ha hétvégén otthon beadandót írok, több mint egy hónap van a határidőig. Meglátta, hogy írom, aztán minden áldott nap rámír minimum két kicseszett héten keresztül, hogy leadtam-e, ne felejtsem el leadni, stb. Teljesen elveszi a kedvemet az egésztől az álandó bsztatással, hogy otthagyom nem nézem át, nem adom le két héttel a határidő előtt, hanem "csak" időben.

És én már mindenhogy kértem, hogy ne bsztasson a határidőkkel, ha nem kérem meg rá (márpedig sosem kérem meg rá), nincs erre szükségem. Mondtam már szépen, csúnyán, viccesen, mindenhogy. Ha meg megindokolom, hogy ennek hatására kezdek el halogatni, akkor meg betudja annyival, hogy hát az én bajom. Hát de, ha az én bajom, akkor minek próbál belepofázni?

El nem tudom képzelni, hogy így akar beszélgetni. Ha nem ilyen muszáj-fontos-fontosnak tűnő-határidős dologról van szó, akkor nem érdekli annyira, hogy mi van velem, néha teljesen random témát vált az ilyenekre inkább. Tehát ha arról beszélek, hogy mit csináltam a barátaimmal, azt félbeszakítja az ilyen emlékeztető-bsztatással, vagy telefonozik közben...