Mit csinálnátok olyan szülővel, aki sosem keres telefonon, nem érdeklődik, de elvárja, hogy én keressem állandóan, de ha nem teszem elég gyakran, akkor megsértődik, és képtelen normálisan kommunikálni?
Már évek óta nem élek velük, hanem a párommal, most fejeztem be az egyetemet. Apám sosem volt könnyű eset, egész életemben tojáshéjon kellett járkálni, mert ha valami nem tetszett neki, akkor kikelt magából, utána pedig hetekig nem szólt hozzám, csak vonult a lakásban. Mindig nekem kellett bocsánatot kérnem, akkor is ha nem követtem el semmit, de csak így lehetett kiengesztelni. Én pedig belefáradtam abba, hogy mindig nekem kell eléjárulnom. Sosem keres, de fordítva folyamatosan elvárná. Ha valamiért úgy jön ki a lépés, és nem beszélünk sokáig, akkor utána mindig csak nyávog a telefonban, egyszavas válaszokat ad, duzzog, az embernek a maradék kedve is elmegy tőle. Ha pedig hozzájuk megyek, akkor képes levegőnek nézni ismét, vonul a lakásban. Múltkor azért nem beszélt velem amikor náluk voltam, mert este 10kor már nem volt kedvem vele lelki életet élni és mély beszélgetésekben résztvenni.
Tudom, hogy le kéne sz*rnom, de engem folyamatos bűntudat gyötör.
Mit tennétek?
Köszi
válasza:"megsértődik, és képtelen normálisan kommunikálni"
Ez az ő baja. Nem veszem magamra azt, ami más baja.
Igen, leszaromtabletta. Nem végleg kell leszarni, csak átmenetileg, amikor így viselkedik. Aztán újra és újra adni neki még egy esélyt meg még egyet - de csak addig, amíg nem kezded magad újra rosszul érezni miatta.
Te is legyél ugyanolyan fontos a történetben, mint ő. Ez nem önzés, hanem önvédelem.
Köszönöm :)
Sajnos sosem volt rajta kívül senki sem fontos a történetben. Szerinte az egész világnak hozzá kellene alkalmazkodnia, az egyetlen igaz és jó pedig az, ahogy ő gondolja, az ő kedvében kell járnia mindenkinek. Sajnos fogalmam sincs milyen az, hogy én is fontos vagyok a történetben, mert ameddig erre irányuló törekvéseim voltak fiatal naiv gyerekként, addig mindenféle önző dögnek el lettem hordva.
Tudom, már felnőtt vagyok, nem mutogatni szeretnék rá, hogy minden az ő hibája :)
válasza:Arra azért figyelj, hogy a pároddal való kapcsolatban nehogy ugyanez a minta valósuljon meg: abban a történetben mindig legyél te is ugyanolyan fontos, mint ő a kezdet kezdetétől!
Az apádat meg hagyd faképnél, ha megint kezdi, és csak akkor látogasd meg újra, amikor megint van hozzá lelkierőd, amikor nem a saját magaddal való kiszúrásként éled meg a meglátogatását.
válasza: válasza:Csak erre a részére szeretnék reflektálni, mert ebben van tapasztalatom.
"Mit csinálnátok olyan szülővel, aki sosem keres telefonon, nem érdeklődik, de elvárja, hogy én keressem állandóan "
Nálunk ugyanez a helyzet, csak én a szülő vagyok.
Én sem keresem a gyerekem, mert nem akarom zavarni munkában, tanulásban, szexben, edzésben, vagy autóvezetés közben.
De ezt meg is mondtam neki aranyosan, kedvesen és nálunk ez így rendben is van. Ő tudja, hogy mikor van kedve, ideje anyázni és akkor én ott vagyok.
válasza:"anyázni"
Mi is így nevezzük. :)))
válasza:Anyám ilyen. Megmondtam neki, hogy majd ha eléggé hiányzom, jön ő is.
Annyira kényelmes beterpeszteni és várni, hogy mindenki házhoz jöjjön, majd mikor ez nem történik meg, mert a gyereked veled ellentétben nem nyugdíjas, ezért nem utazik ingyen, nincs hétköznap ideje munka után még egy 2 órás útra és hétvégén inkább pihenne, bedobni a lelki terror kártyát.
Anyám makk egészséges, pattog, mint a labda. Aki el tud járkálni strandra meg dunapartra, az a lányához is, bocs.
Nem vagyunk pizzafutárok, hogy házhoz menjünk, az a nagy igazság. És hiába szeretem, ha nincs kölcsönösség, szarok a rinyára. Mert ez csak rinya.
Fuu nagyon szépen köszönöm, nagyon tanulságos gondolatokat írtatok mindannyian.
#5 egyszer nálam is ezt válaszolták, amikor megkérdeztem őket, vagyis pontosabban azt, hogy én egy idegebeteg vagyok, és RETTEGNEK felhívni, mert úgyis csak lecseszem őket, akkor aztán sírhatnak magukban, hogy én milyen vagyok. Teljesen őszintén, egyetlen EYGSZER történt ilyen, hogy nagyon rosszkor hívtak, nyűgös voltam és ideges, de sosem csesztem le őket, de tény, hogy nulla kedvem volt jópofozni. Mert természetesen csak azt lehet. Mindig vidámak kell lenni, és mesélni folyamatosan a történeteket. Olyan nincs, hogy fáradt vagyok vagy akármi. Na szóval, egyetlen egy ilyen alkalom tökéletes volt nekik, hogy évekkel később is ezt hozzák fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!