Hogy mondjam el édesapámnak, hogy mi a döntésem?
Mindenek előtt leszögezem, hogy nem szeretnék semmiféle vitát a kérdés alatt. Aki tud, megkérem a témában adjon tanácsot hogy ő hogyan tenné, aki meg nem tud e tekintetben tanácsot adni vagy egyébb mondanivalója legyen, ne “offolja” szét a kérdést, inkább görgessen tovább és ne válaszoljon. Előre is köszönöm!
Nos az a helyzet, hogy 21 éves vagyok. A szüleimmel nagyon jó a viszonyom, támogatnak úgy az egyetemi tanulmányaimban, mint a magánéletben és anyagilag is.
Nálunk a családban mindig érzékeny téma volt a vallás, mivel édesapám nem kedvel egyetlen vallást sem, elutasítja az ilyesmit, ezért nem is kereszteltek meg (aminek amúgy örülök) kis koromban. 5 éve édesanyámmal járunk Jehova tanúi összejöveteleire, amivel még nem is volt akkora baj (csak sorozatosan megjegyzéseket tett, hogy ez szerinte időpocsékolás és sokszor próbált beleszólni). Én azonban most úgy döntöttem, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Elkezdtem a tanulmányozást egy jó ideje (ezt sajnos titokban, mert édesapám mondta az elején hogy ebben nem támogatna). A tanúk is adtak tanácsot ezzel kapcsolatban, de kiváncsi vagyok olyanok tanácsára is akik kívülállók, hogy ti hogyan értetnétek meg vele a döntést, vagy ha az ő helyében lennétek, miként várnátok el hogy a fiatok megtegye… Persze mindezt annak tudatában, hogy az ilyen fajta elköteleződés ellen van.
A válaszokat előre is köszönöm.
Nem kell ezen ennyit rinyálni. El sem kell mondani.
Nem is értem, miért akarod?
Miért fontos megkeresztelkedni? Anélkül nem tudsz járni gyűlésekre?
Nekem is volt egy kb év, hogy jártam misére (görög katolikusra, pedig reformátusra vagyok megkeresztelve), de rájöttem, hogy én ateista vagyok :D. Inkább csak azért jártam, mert kíváncsi voltam és mert barátnők lettünk a lelkész lányaival. Magányos is voltam, volt időm is. Nem bántam meg, mert tapasztalatnak jó volt és szüleim is támogattak benne, ők szerencsére nyitottak. De visszagondolva az csak egy korszak volt, ahogy az is, mikor kékre festettem a hajamat, mikor kéthetente bulizni jártam, mint amikor depis korszakom volt stb.
Szóval én a helyedben nem kötelezném el magamat még ilyen fiatalon. Próbálj hobbyt találni, mással lefoglalni magadat, keress új barátokat.
(Ezt főleg azért mondom, mert általában azok menekülnek a vallásba, főleg az ilyen szektás csoportosokba, akik könnyen befolyásolhatóak vagy akiknek nehéz a családi helyzetük vagy akik nem találtak partnert/ barátokat maguknak. A vallás kényes téma, lehet egészségesen is "űzni", de láttam nem egy fanatikust, aki menekülésként lett hívő és a többi hívő elszedte a házát, vagyonát...).
Csak meg szeretném kérdezni, hogy mielőtt megkeresztelkedsz. Elolvastad, hogy miként kellene élned? Nincs karácsony, húsvét, születésnap. Nem csak neked, hanem a gyerekednek sem, ha a feleséged is ezt a vallást gyakorolja. Szóval az iskolában nem vesz részt a karácsonyi ajándékozásban, otthon sem lesz se fa, se ajándék, ő nem kap mikulás csomagot, nem tarthat szülinapi bulit és nem mehet el máséba sem, nem mehet osztálykirándulásra, sem táborba (legalábbis a középsulis barátnőm nem jöhetett, mert bűnbe eshet és a paráznaságért kiközösítés jár)
De ha tisztában vagy minden előnnyel és hátránnyal.
Akkor keresztelkedj meg és mondd el apukádnak, hogy neked ez a vallás tetszik és mivel szabad vallásgyakorlás van, így ezt el kell fogadnia. Vagy kirakhat az utcára.
Ezek szerint lazultak a szabályok?
Az eredeti alapelvek szerint ezek pogány ünnepek és a pogány ünnepek ünneplése kiközösítést von maga után.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!