Nem bírom tovább, mihez kezdjek?

Te egyedül vagy, mindenki ellened van, akár tetszik, akár nem.

De szerencsére az egyetemen legalább írni megtanítottak. Ja, nem...

Nekem a leírásodból az jön le, hogy igazából önálló életet élsz és fenn is tudod tartani magad. Emiatt nem egészen értem, hogy miért kellene hazaköltöznöd a szüleidhez, ha nem szeretnél. Miért ne folytathatnád ugyanígy?

Az egyetem nem könnyű, pláne támogatás nélkül. Nekem is volt rengeteg kudarcélményem (bukás, csúszás, negatív megjegyzések, minden) és az egyetemi éveim alatt végig stresszeltem, szorongtam, idegeskedtem stb., mindezt úgy, hogy én sem számíthattam a szüleim érzelmi támogatására. Barátaim voltak ugyan, de ők nem is értették a helyzetemet mert ők teljesen más családban nőttek fel. Nekem nem volt pénzem pszichológusra sem, az egyetemen pedig akárhányszor kértem időpontot az ingyenes tanácsadásra, sosem kaptam, túl hosszú volt a várólista. Úgyhogy én senkivel sem tudtam maradéktalanul megbeszélni ezeket a dolgokat, ami hosszabb távon nagyon elviselhetetlenné tud válni. Nagyon le lett pontozva az a hozzászóló, aki javasolta, hogy keresd fel az egyik oktatódat, de (ha hiszitek ha nem) nekem ez tényleg sokat segített. Én egy kisebb létszámú szakra jártam (igen, egy nagy, “normális” egyetemen) ahol az oktatók többnyire ismerték a hallgatóikat. Nem mondom, hogy mindenkihez oda tudtam volna menni beszélgetni, de volt 2-3 olyan oktató, aki nagyon közvetlen volt, barátságos, segítőkész, sokszor ők is érdeklődtek felőlünk stb. Végül az egyiküket fel is kerestem, elmondtam neki a problémáimat és utána heti szinten jártam hozzá konzultálni a félévben. Nem úgy kerestem fel mint egy pszichológust és értelemszerűen nem is terápiás segítséget vártam tőle…. Én akkor már nagyon nehezen tudtam koncentrálni a tanulásra a sok magánéleti probléma mellett, az egyetem is egy plusz stressz forrást jelentett, nehezen tudtam beosztani az időmet, nehezen tudtam koncentrálni, mindent túlaggódtam stb. és ebben abszolút tudott segíteni mert át tudta adni a saját tapasztalatait és javasolt nekem olyan módszereket, amik neki is beváltak. Az is sokat jelentett, hogy valaki egyáltalán meghallgatott, elismerte a helyzet nehézségét. Tudom, hogy sok esetben a hallgató csak egy neptun kód, nem minden oktató ilyen, nem a feladata stb., de akár akadhat ilyen lehetőség is. Illetve szerintem pusztán tanulmányi okokból is érdemes felkeresni az oktatókat, hogy átnézd a vizsgád, lásd a hibáidat és adott esetben kérdezz, tanácsot kérj a továbbiakra nézve.