Nem bírom tovább, mihez kezdjek?

Sajnos nem sikerült egy egyetemi vizsgám, pedig rengeteget tanultam rá, ez volt az utolsó. Örültem mikor elkerültem egyetemre, mert úgy éreztem otthon haldoklok és végre fellélegezhetek kicsit. Apám alkoholista, néha nagyon meg tud bántani, állandóan parancsolgat, hogy mit csináljak, alap dolgokat, pl. hogy hova rakjak le ezt, hova rakjak azt, pakoljak el, mégha ő is tette oda azt a dolgot, melyik úton menjek haza, melyik járművel hánykor induljak el, anyám állandóan ellenőriz, úgy érzem megfulladok, ha kimegyek a konyhába, hogy csináljak valamit, már ott van állandóan figyeli mit csinálok, ha nem úgy csinálom, ahogy ő szokta rögtön beleköt. Azt akarják, hogy jöjjek haza, annyi keresetem van, hogy épp fent tudom tartani az albérletet(ők nem tudják, hogy dolgozom, csak azt hogy korrepetálok). Nem bírok itt lenni, akkor inkább öngyilkos leszek, azt érzem, hogy megfullasztanak, nem hagyják, hogy önálló legyek, még mindig úgy kezelnek, mint egy gyereket, miközben annyira gyerekesek. Amúgy is elegem van már mindenből, fáj, hogy annyit küszködtem az egyetemmel mégsem akar összejönni, ezt is a szememre hányják amikor csak tudják. Úgy érzem ha hazajövök, annyira mélyre fogok süllyedni, hogy onnan már nem fogok tudni kimászni. 25 éves vagyok és zavar, hogy ennyire rám vannak mászva. Anyagilag nem kérem, hogy segítsenek, Karácsonyra adtak ajándék gyanánt 70000 forintot, de azt sem kértem. Nem tudom hogy vészelem ezt át, nem vagyok jól lelkileg amúgy sem és ők sem sgítenek rajta. A kommunikáció nálunk nem működik, sosem tudtam velük semmit megbeszélni, mikor igazán szükségem lett volna rájuk nem voltak ott. Azt is mondták, ha már az egyetemet nem tudom elvégezni akkor menjek férjhez, miközben egy férfiban sem tudnék megbízni pont az apám miatt. Mihez kezdjek?