Nem bírom tovább, mihez kezdjek?

#17 de a gykn észt osztani az a dolgod mi? :D

amúgy nekem is vannak barátaim, akik tanítanak egyetemen és mondtak olyasmiket hogy elég kegyetlen tud lenni, pláne phd szinten. ez a ridegen hang hang ez kb illik ebbe a képbe, ez a nem az én dolgom. abszurd, hogy egy jó multi cégnél emberibb tud lenni a dolog, mint az akadémiai közegben.

"ezért tudom, hogy minden tanárnak van fogadóórája, amikor oda lehet menni beszélni velük és nem kötött, hogy miről."

Hát akkor a mi egyetemünket bizonyosan nem ismered.

Nincs fogadóóra, és pláne nem lehet a professzorokkal bármiről beszélni. Ez nem az óvoda; a kutyát nem érdekli, hogy kinek mi a baja. Bejönnek leadni az órákat, majd elmennek, ugyanis a tanítás mellett a legtöbben ügyvédként, jogtanácsosként, közjegyzőként, stb. dolgoznak.

Aki meg a tanszéken dolgozik, az is publikál, könyvet ír... nem azért van ott, hogy pszichológust játsszon a felnőtt hallgatóknak.

Fogadóórán ráadásul nem is ül benn senki minden héten, hogy fszt meresztve várja hátha valaki beesik lelkizni...

Ha akarunk menni az adott fogadóórára, akkor írunk neki, és a héten abban a kijelölt időpontban akkor ott lesz. Ennyit jelent...

Én még a szakdolgozat-íráshoz is alig tudtam "elkapni" a témavezetőmet összesen talán kétszer 10 percre.

A "lelkizés" annyi volt, hogy "Jól halad? Szuper. Viszlát."

Örülök, hogy nem oda jártam, ahol ti léteztek.

Az is, hogy egy sima égnél is ha beteg a gyerek, vagy ki vagy égve vagy akármi van, ami akadályoz a feladataidban és szólsz a főnöködnek, hogy beszélnék vele, mondhatná ezt, hogy nem érdekel nem vagyok pszichológus. De ott ahol van egy közös cél, ami egy egyetemen a hallgatók képzése és életben boldogulása kellene, szerintem nagyon szűklátókörű ez a ne kérdezzek semmit csak az egy dologról amihez értek, de inkább azt se, mert megvan a magam dolga hozzáállás.

Nem közös célunk a hallgatókkal a diplomaszerzés. Ez az ő céljuk.

Nem fogom a kezüket, nem általános iskola.

A főnököddel sem osztod meg hogy anyukád kiakasztó és rottyon vagy. Kérsz szabit és megoldod a lelki életed a CEO-val való lelkiterápia nélkül.

"Örülök, hogy nem oda jártam, ahol ti léteztek."

Te valami kamu "egyetemre" járhattál, ahol a diákok együtt cigiznek órán a tanárral és röhögcsélnek az udvaron tanulás helyett.

A komolyabb egyetemeken egy évfolyamon van kb. 300 ember. Egy professzor bejön az előadóba, elmondja a mondadóját, majd kimegy.

Vannak persze szemináriumok, ahol mondjuk 15-20 fő van csak, de ott sem időzik és beszélget senki.

De ezt kár is neked magyarázni; szemmel láthatóan valami teljesen más világban élsz.