Nem bírom tovább, mihez kezdjek?

Mi lenne ha minimalizálnád velük a kapcsolatot. Nem kell megszakítani, de a saját feltételeid szerint csináld. Ha hívnak, ne vedd, hanem amikor van kedved te hívd őket. Csak írd meg nekik, hogy majd jövő héten tudsz beszélni. Meg ne menj haza csak ha kedved van és szépen mondogasd le.

Szóval valahogy lendülj át oda, hogy a saját ritmusodban csináld a dolgaid.

Amúgy én azt csinálnám lehet, hogy bemennék egy olyan tanár fogadó órájára aki szimpatikus és elmondanám a helyzetemet és kérnék tanácsot. Szerintem szükséged lenne egy ilyen külső hideg fejre, aki tapasztalt ilyen egyetemi dolgokban. Csak nehéz őszintének lenni, de tényleg mindent elmondani, hogy mi megy és félted a jövőd. Lehet mond valami nagyon egyszerű dolgot.

Amúgy azt is vizsgáld meg miért buktál. Nem tudtál eleget tanulni munka miatt, szóval idő nem volt. Vagy volt de nem tudtál fókuszálni. Mindegyikre más megoldás kell. Utóbbira pl bejárni könyvtárba ami nyugodt környezet tanulni. Ha meg nincs idő, akkor valahogy kevesebb munka kellene, ez pl egy nehezebb dió.

Hihetetlen, hogy még felnőtt emberként is a tanárt nézitek pszichológusnak :D érted, valaki mikro-makrot tanít, és bemegy hozzá egy máaik felnőtt,hogy anyu mindig leuralja, mit csináljon :D

Hát menj el pszichológushoz, baxki, mit csinálj, az meghallgat 15ezerért óránként. Mi köze ehhez egy egyetemi tanárnak?

#15 neked ez miért fáj? kicsit ilyen megfelelési kényszert érzek benned, vagy a visszautasítástól való félelmet. Mintha attól tartanál, hogy jaj mit fog gondolni, ha feltesznek neki egy ilyen kérdést.

A tanárnak sok tapasztalata van egyetemi dolgokban. És ha oktatja jó eséllyel nagyobb öröm neki, ha valaki eligazodik később az életben aki hozzájuk jár és nem beszívja. De max azt mondja, hogy megérti ez nem könnyű helyzet, de sajnos neki sincs ötlete. Egyébként én azzal, aki meghúzta csak a tárgyról beszélnék, vagy praktikus dolgokról, hogy van e pótvizsga lehetőség. És magát a sztorit inkább egy másikkal.

De azért írtam ezt, mert nehéz helyzet. Szerintem az egyetemről mindenképp kell beszélni valakivel, hogy most ha itt megbukott, hogyan tovább. Sok helyen lehet kérni dékáni engedélyt pl hogy felvehesse még. És ha már beszél valakivel szerintem azért jó elmondani a sztorit, mert ha valamit nem változtat, akkor mitől lenne változás. és úgy tűnik egyedül nem tud itt változtatni. De amúgy pszichológus is jó, csak ő meg nem vágja az egyetemi know howt.

"kicsit ilyen megfelelési kényszert érzek benned, vagy a visszautasítástól való félelmet. Mintha attól tartanál, hogy jaj mit fog gondolni, ha feltesznek neki egy ilyen kérdést."

Tanár vagyok... :D nem, ne keress ilyenekkel. Felnőtt emberek vagyunk, és én nem pszichológus vagyok, nem is életmód tanácsadó, meghallgatni sem dolgom téged.

Szívesen segítek, ha nem érted a tárgyat, előadást, ha szakirodalmat keresel, ha TDK-ra akarsz menni vagy csak jobban elmélyedni a területben, ez a dolgom, nem az, hogy kézenfogva vezetgessek felnőtteket a családi dolgaikat illetően.

"annyit küszködtem az egyetemmel mégsem akar összejönni"

Akkor be kell látni, hogy nem való neked. Vagy a felsőoktatás (nem szégyen, nem képes rá mindenki), vagy ez a szakirány. Szerezz szakmát és dolgozz. Mondjuk nem tudom, mi értelme volt 6-7 évig ott lógni a semmiért.

Első körben egy szakirány váltáson gondolkodnék, ha rengeteget tanulva sem sikerült az utolsó vizsga. (Tehát harmadszorra hallgatott tárgy?)

Van, amit nincs értelme erőltetni. Ha meg csak 1 vizsga egyszer nem sikerült, akkor majd legközelebb fog talán.

Úgy látszik akivel a profot javasoljuk empatikusabb tanárokkal hozott össze a Sors az egyetemi éveink alatt (is). Nekem anélkül próbáltak mindig segíteni a tantárgy független problémáimon is, hogy bármit szóltam,vagy kértem volna.:) Pedagógus vagyok és viszem szépen ezt a mentalitást.

De Kérdező bárkivel nyugodtan beszélj erről aki felelősségteljes felnőtt életet el, biztosan vannak csoporttársaid is. Még egyszer: tegyél a boldogságodért, a boldogulásodért!