Köteles vagyok eltartani a feleségem 20 éves fiát?
Tavaly érettsegizett, azóta 1 percet nem dolgozott. Egész nap csak döglik, meg a számítógép előtt ül. Buta, igénytelen, szociális kapcsolatai nincsenek, kommunikációs képessege nulla. Szerintem van nála vmi kis fogyatékosság, mert kb egy 10 éves gyerek életét éli. Legózik, meg ilyen baromságok. Életképtelen, semmi felnőttes dolgot nem csinál.
Marhára unom már, hogy nekem kell eltartani.
Felnőtt koru autistákkal egyedul a pesti autizmus alapitvany foglalkozik. 3 éves várólista van. Azzal meg nem vagyok beljebb, hogy egy kisvarosi pszichiater ket teszt alapjan megallapitja h autista. Na bumm. És, akkor hogyan tovább? Higyjetek el, utana kartam mindennek, ez nem egy nátha amivel hétfő reggel beulsz a haziorvoshoz meg beveszel két algopirint es kész.
A leuljuk es megbeszeljuk a dolgokat reszen mar 5x tul vagyunk, sehova nem haladtunk. Ugyanugy eli a kis semmi lofasz életet mint eddig. Drasztikus lépés kell, de az anyjat meg szeretem. Csak a gyerek egy krva nagy teher.
"Én első körben kib*sznám a gépét az utcára.Aztán meg őt"
Asszony meg téged.
Kerdezo, ez a stílus, amit megengedsz magadnak..."Ki nem állhatom, rühelllem. Reménykedtem, ha elvégzi a sulit lelép innen, de teljesen esélytelen, itt fog rohadni velünk életem végéig.Anyja meg csak nyalja a seggét, apa nélkül nőtt fel." Asszony tudja, hogy ilyen paré vagy? Ha az én férjem lennél, már valnank is. Ha 6 éve vagytok együtt, akkor neked is köszönhető, hogy ilyen a gyerek.
Ha hat éve vagytok együtt, akkor hat éve vagy a gyerek életében is. Tehát 14 éves kora óta.
Az neked is elég nagy szégyen, hogy te sem tudtad 6 év alatt nevelni, irányítani, de a feleségedtől elvárod. Mert akármennyire is nem a te véred, de amikor összeházasodtatok, akkor a fiú is az életed része lett, és te is az övé.
Autistákat is lehet nevelni, tanítani, tudnak dolgozni. Egy felnőtt ember a srác, ne az anyjának mondd, hogy küldd el a gyereket dolgozni, hanem a sráccal beszélj (lehetőleg úgy, hogy az anyja is ott van, de a sráccal beszélj), hogy próbáljon meg találni valamit, mert X vagy Y. (Akár a megemelkedett rezsi miatt.)
És ami fontos: Higgadtan, mint amikor két felnőtt beszél. Nem úgy, hogy "takarítsd el magad dógozni te dagadt g*ci", vagy abban a stílusban, amit itt a kérdésben is megvillantottál. Normálisan, emberileg, amit te is elvárnál mástól.
A helyzet egyszerű (még ha nehéz vagy kellemetlen is). Két lehetőséged van:
1. Az asszony a gyerekkel együtt ár-érték arányban megfelel neked. Ekkor tűrsz csendben a továbbiakban.
2. Az asszonnyal leülsz beszélni, hogy a fiával ez és az a baj(od). Ha nagykorú és nem tanul és nem fogyatékos, akkor a nagykorú hím "köteles" a rezsihányad és a kajahányadnak megfelelően beszállni a költségekbe. Ezt a srác kell fizesse, nem az anyja. Továbbá a munkába állás után 1 évvel el kell költözzön.
A történet tipikus, tele vele a gyakori. Anyuka egyedül nevelte a fiát és nem támasztott vele szemben érdemi követelményeket, hanem óvta-védte, mert minden ilyen jellegű figyelme a férje helyett is a fiára irányult. A srác emiatt nem tanulta meg az alapkompetenciákat stb. Az ilyen esetek 98%-a nem autista, csak el van baszva a nevelés.
A muterjának mutasd meg a problémát, a kérdéseket a gyakorin akár, hogy egy lényegében "forgalomképtelen" hím a gyerek, és még most rendbe lehet hozni a dolgot.
El nem tudom képzelni, hogy lehet valaki ennyire igénytelen, életképtelen senkiházi, hogy 20 évesen semmi életcélja nincs, csak döglik otthon...!
Én már alig vártam suli után, hogy elmehessek dolgozni és legyen saját keresetem!
Más meg suli után megy külföldre dolgozni - akár egyedül! Ez meg ekkora nyomorult...
Megértelek, kérdező! Szereted az anyját és ezért ezért nem akarsz határozottabban fellépni, mert félsz, hogy akkor őt is elveszíted. Nehéz helyzet!
A fiú mit mond? Mik a tervei? Valamilyen tervei csak vannak!
Szerintem azért, hogy ne stresszeld szét az életed és menjen rá az egészséged fogadd el a kölyköt ha a feleségét továbbra is szeretnéd magad mellett tudni.
Kezdetben ez számodra baromi nehéz lesz mert teljesen értelmetlennek érzed ezt a tanácsot, de jelenleg más megoldás nincs ebben az élethelyzetben, mert ha kidobod az utcára/ intézetbe akkor a feleséged szíve szakad meg amivel feltételezhetően idővel neked is meg fog szakadni a szíved: mert kidobtad a feleséged gyerekét aki szerinted "életképtelen".
Utólag már nem tudod majd jóvá tenni a tetted a feleségnél.
Fogadd el, hogy van egy fogyatékkal élő gyereked.
Rajtad kívül nagyon sokan élnek együtt fogyatékos gyerekkel aki csak a sajátvilágában érzi magát komfortosan. Ezt vagy megszokod és elfogadod vagy életed végéig vergődhetsz(ÉRTELMETLENÜL) mint egy éretlen "férfi".
Az élet nem könnyű, azzal, hogy csak a saját életedet akarod jobbá tenni azáltal, hogy kibas7ol egy magatehetetlen embert az utcára, hatalmas hibát követsz el nem csak magad és a feleségeddel szemben hanem minden olyan családra nézve akik hasonló NEHÉZSÉGEKKEL élik minden napjukat azaz fogyatékos gyerekük van.
A kihívások elől nem elfutni kell mint egy beszari vagány, hanem helytállni!
Feltételezem 6 évvel ezelőtt is látszódott a gyerekképességei, hogy nincsenek barátai, otthon van álldóan és hogy ez az életvitele ami azóta sem változott.
FOGAD EL! S ne vergődjél mint egy fatökű!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!