Kudarcként élnétek meg ha a lányotoknak 35 évesen sem családja, se párja, se lakása, se életcélja nem lenne?

Egy ilyen mély depressziót nem észrevenni igenis hibás a család.

1 dolog, hogy keveset keres így nincs 20 millája lakásra, de hogy tervei sincsenek és változtatni se akar.. Egy nulla lehet lelkileg és szellemileg is, kéne neki a változás! Ha le van tojva és csesztetve van hogy szüjjé' má' onokát, az mondjuk nem segít!

Hibáztathatjuk a szülőket is, de a tesók? Elvannak az életükkel ő meg oldja meg. Az ilyenek szoktak lecsúszni, holott lehet 2-3 csajos nap után lenne pasija meg végre tervei! Vagy az is lehet, hogy van, csak kár elmondani, mert le lenne szólva, ahogy eddig is..

Nagyjából már leírták előttem a lényeget.

Kudarcnak nem élném meg, de nagyon aggódnék Érte. Nem azért, mert nincs (még!) Párja és gyereke, hanem mert céltalanul teng-leng egyik napról a másikra, csak sodródik az árral, nyilvánvalóan boldogtalan, és ezt soha nem fogja nyíltan bevallani Neked.... talán még magának is hazudik, hogy ez így rendben van, normális, ahogyan él, pedig nem az (a céltalanság miatt nem!).

Nem 25 éves már, hogy céltalanul éljen. Férje, gyereke egyébként még simán lehet.

Azt nem vitatom, hogy fiatalon még "buli" egyedül élni, kötöttségek, társ, család nélkül, később azonban depresszióba is eshet egy teljesen magányos ember, aki csak felkel, dolgozik, hazamegy, majd nincs kihez szólnia, nincs kivel megélnie a boldogságát, nincs kivel együtt töltenie az ünnepeket, nincs kivel utazni, nyaralni menni, nincs kinek kisírhassa a bánatát.

30 évesen még mások is azt hitték, jó ez így... 45-50 évesen már kevésbe.

Vagy aki a céltalanságot megfogalmazta, egyszerűen csak tud számolni.

Ha jó esetben 35 évesen elkezdi, hány éves lesz a gyerek érettségijén.

Sajnos a matekkal nehéz vitába szállni.

Én személy szerint nem érezném cikinek. Mindenkinek mások az igényei. Ráadásul én épp most gondolkozom azon, hogy elköltsem-e minden házra félretett pénzem, mert jó pár évet kéne még rá gyüjtenem, de ahogy ma az árak emelkednek jövöre már Szabolcs megyében üres telket sem fogok tudni venni belöle, nem hogy házat mondjuk Budapesten vagy Érden… ma egy házra össze gyüjteni a pénzt nem egy egyszerü dolog, szóval én megértem a lányod, aki egyedül nem is akarta elkezdeni ennek gyüjtését.

A pár találás oldalát is megértem. Miközben elvileg ez ma sokkal könyebb és egyszerübb, mint 100 éve, ugyan azon okok miatt sokkal nehezebb is, egyszerüen én sem szánom már rá az idömet a 100. ablakon kidobott pénz randira, vagy szerencsés vagy és hamar találsz magad mellé illö párt, vagy pont az ellenkezöje és 100 randi után sem találsz magad mellé illö partnert, ekkor meg már elkezded unno az egészet és feladod a keresést, mert összeszámolod az elbszott pénzt és rájössz, hogy kösz inkább elrakom és egy évvel hamarabb lesz meg a házam…