Kudarcként élnétek meg ha a lányotoknak 35 évesen sem családja, se párja, se lakása, se életcélja nem lenne?

Én idősebb vagyok, de szintén nem mentem férjhez, nincs gyerekem. Soha nem is akartam. Nincs saját lakásom, albérletben lakom, pedig jó munkám van, jól keresek, de ANNYIRA nem jól, hogy kp letegyen egy normális lakás árát... hitelt, kötöttséget nem akartam.

Mégis én vagyok a családból az egyetlen, aki most gond nélkül, egy szóra, adósság nélkül egy összegben ki tudom fizetni az anyám több milliós műtétjét.

Nem kell párkapcsolatban élni ahhoz, hogy az ember boldog legyen.

Hagyd békén, ha neki így jó, hát éljen így. Gondolom, nem árt vele senkinek, te meg azért éled meg kudarcnak, mert mit gondol más... ezt kéne már mindenkinek megtanulni és elfogadni, hogy minden ember más céllal születik meg, az élet nem egy verseny, és nem kell törődni azzal, hogy a hat házzal odább lakó mit gondol!

Attól függ, hogy ő hogyan éli meg.

Ha boldogtalan, az rossz lenne nekem is. Teljesen mindegy, hogy miért és milyen körülmények között. Azt sose jó látni, ha a gyereked boldogtalan, szomorú. Saját házban, családdal is lehet valakinek rossz élete, lehet boldogtalan.

Te a gyerek vagy a kérdésben? Jól érzed magad? Ha igen, akkor ezek nem számítanak.

Sokkal jobb mintha elvált lenne vagy rossz házasságban sínylődne, gyerekekkel küszködne egyedül, mellé idős szülőt gondozna/támogatna a béna fizetéséből.

Ez a mai magyar átlag jövőkép.

Igen, ahogy a 12:16-os írja. A lényeg, hogy ő hogy érzi magát? Ha jól, akkor semmi gond.

Amúgy én a magam részéről az életcélokat hiányoltam a felsorolásból leginkább. A többit lehet fogni a gonosz társadalmi berendezkedésre.