Kudarcként élnétek meg ha a lányotoknak 35 évesen sem családja, se párja, se lakása, se életcélja nem lenne?

Akkor vegyük sorra:

- "se családja": nyilván itt arra gondolsz, hogy nincs gyereke -- nem kudarc

- "se párja": az ő magánügye, tehát nem kudarc

- "se lakása": ez rengeteg körülményből adódhat, ezt sem tekintem kudarcként

- "se életcélja": ez már lehet aggasztó, bár kérdés te mit tekintesz életcélnak, mert úgy tűnik, hogy nem ugyanazt, amit én

- "a korosztályából már minden ismerős rég elkelt és gyerekeket nevel": na és? verseny van? csak az az értékes, akinek gyereke van?

- "a fiatalabb testvérei szintén családosak": na és?

- "élik az életüket": gondolom a kérdésben szereplő lány (esetleg te magad?) is éli az életét

Úgyhogy igazából nem értem a kérdést. Miért kéne egy képzelt ideálhoz igazodni?

"A korosztályából már minden ismerős rég elkelt"

...ö... és jó árat fizettek értük? Lehet, hogy én vagyok rosszul tájékozott, de úgy tudtam, a rabszolga-kereskedelem tilos.

15:30 régről maradt meg ez a kifejezés, és még hozományt is adtak velük, szóval inkább a férjeket vették pénzért. :)

De a szóhasználat ellenére gondolom mindenki értette mi a kérdés.

En annak orulnék,hogy nem az én nyakamon éloskodik. A tobbi meg az o dolga.

35N