Elmondjam itthon, hogy a barátnőm apja kb. kikezdett velem? Vagy esetleg neki?
Nem hazudok és nem is gondolok bele egy szimpla kedves gesztusba többet. "Úgy" nem történt semmi szerencsére, de így is nagyon kellemetlenül érzem magam, kb ilyen mocskosnak vagy bűnösnek, pedig nem csináltam semmit, nem kezdeményeztem, tényleg semmit nem tettem.
A legjobb barátnőmnek az apja, a szeme előtt nőttem fel szinte. Óvodás korunk óta a legjobb barátnők vagyunk, nem tudom, mit csináljak. Vannak más barátnőink, barátaink is, de azok inkább csak haverok. Ő az, akivel megbeszélek mindent, aki tudja a titkaimat és ez fordítva is így van. Most írjam le neki, hogy amúgy az apád fogdosott? El sem tudom képzelni a reakcióját.
Azon is gondolkoztam, hogy a szüleimnek mondom el, de őket ismerve biztos nem hagynák szó nélkül... Nem tudom, mi a jó döntés vagy hogy egyáltalán érdemes-e beszélnem erről az egészről.
Felkavart nagyon ez, pedig olyasmi nem történt. Egyszerűen már a tudat is, hogy ő ezt meglépte, meg hogy úgy gondol rám.
Azért hihetetlen az az áldozathibáztatás, ami itt megy. :D
Semmi baj nem lenne azzal, ha egy idősebb férfi bepróbálkozik. Amíg az a bepróbálkozás nem az, hogy öleléskor megfogja a fenekemet, akaratom ellenére a kezét ráteszi a combomra, mikor kettesben vagyunk, nyomul rám.
Vagy mondjuk az is elég undorító red flag, ha ez a férfi a legjobb barátnőm apja, aki amúgy házas és akinek a szeme előtt nőttem fel.
Kérdező, senki nem mondta, hogy normális dolog akarata ellenére megfogdosni valakinek a combját. Nem az, de attól még megtörténik, és ha bulizni jársz, akkor meg is fog még számtalanszor, pláne, ha nem állítod le határozottan a férfiakat, hanem mint most, képes vagy még beszállni a kocsijába is, mintha előző este mi sem történt volna.
Ne anyukádékhoz szaladjál sírva, mert ez most megesett, hanem ahogy mondták, tekintsd tanulópénznek és mostantól igyekezz határozottan leállítani azokat, akik nyomulni akarnak. Vagy ugyanez megtörténik majd meg veled százszor.
Azt meg tényleg nem értem, mit akarsz itt a szüleiddel, mit csináljanak?
Elmondani szeretném nekik! Mert nekem attól könnyebb lenne kezelni ezt az egészet, úgy érzem. Nehogy az legyen már a normális, hogyha a legjobb barátnőm nős apja rám nyomul határozottan, akkor hallgatok róla, mint a sír, mert hát ilyen bármikor megeshet, ilyen az élet...
Igen, beültem a kocsijába, mert nem éreztem azt, hogy a legjobb barátnőm előtt kéne elkezdenem veszekedni vele, meg célozgatni arra, hogy a péntek estén mi történt. Szerencsétlen helyzet volt, nem akartam/nem tudtam ezt ott jól kezelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!