Elmondjam itthon, hogy a barátnőm apja kb. kikezdett velem? Vagy esetleg neki?
Nem hazudok és nem is gondolok bele egy szimpla kedves gesztusba többet. "Úgy" nem történt semmi szerencsére, de így is nagyon kellemetlenül érzem magam, kb ilyen mocskosnak vagy bűnösnek, pedig nem csináltam semmit, nem kezdeményeztem, tényleg semmit nem tettem.
A legjobb barátnőmnek az apja, a szeme előtt nőttem fel szinte. Óvodás korunk óta a legjobb barátnők vagyunk, nem tudom, mit csináljak. Vannak más barátnőink, barátaink is, de azok inkább csak haverok. Ő az, akivel megbeszélek mindent, aki tudja a titkaimat és ez fordítva is így van. Most írjam le neki, hogy amúgy az apád fogdosott? El sem tudom képzelni a reakcióját.
Azon is gondolkoztam, hogy a szüleimnek mondom el, de őket ismerve biztos nem hagynák szó nélkül... Nem tudom, mi a jó döntés vagy hogy egyáltalán érdemes-e beszélnem erről az egészről.
Felkavart nagyon ez, pedig olyasmi nem történt. Egyszerűen már a tudat is, hogy ő ezt meglépte, meg hogy úgy gondol rám.
válasza:Fejezd már be utolsó válaszoló ezt az állandó áldozathibáztatást! Undorító vagy, gondolom nincsen gyereked...
Beszéltem amúgy anyukámmal tegnap, meg ma is. Úgy döntöttünk, hogy apának nem mondjuk el, de mondta anya, hogy nem akarja többet itt látni a házunkban a pasit és nem lesz több közös nyaralgatás, síelés, sütögetés sem.
Nekem ettől függetlenül írogatott még tegnap is, anya is látta az üzeneteket, de anélkül is hitt volna nekem nyilván.
Ilyen, és ehhez hasonló privát üzeneteket pedig nem kérek!
"K-urva vagy és a rosszabbik fajtából, mert még a barátnőd családjára se vagy tekintettel."
Ki ír ilyet egy kamaszlánynak? Hogy lehet engem beállítani hibásnak?
válasza: válasza:"Ki ír ilyet egy kamaszlánynak? Hogy lehet engem beállítani hibásnak?"
Nőgyűlölők írnak ilyet. Egyébként nem vagy már kamasz.
104-es, nem ennyi történt. Nem csak enyhén ittasan közeledett, hanem utána is, teljesen józanul. Üzenetekből sem az jött le, hogy feladta volna vagy hogy ez egy hirtelen dolog lett volna nála, amiről már le is tett.
Most érettségiztem, 1 hónapja még 17 éves voltam. A felnőttség nem úgy jön, hogy ahogy 18 éves lesz valaki, onnantól felnőtt... Jogilag maximum.
válasza: válasza:"104-es, nem ennyi történt. Nem csak enyhén ittasan közeledett, hanem utána is, teljesen józanul."
ES???? A közeledett nem bünteti q törvény, semmi probléma nincs vele, akkor sem, ha 17 vagy. A megoldás annyi, hogy nemet mondasz és nem uksz a kocsijába sem.
Valóban, jogilag leszel csak felnőtt 18 évesen. Van, aki 40 évesen is 10 éves marad
Hogy kéne máshogy tekintenem magamra, amikor a szüleim tartanak el, mindenük tőlük van és még velük is élek őszig?
Akkor felnőtt valaki, ha dolgozik, eltartja magát, fizeti a kiadásait és külön él. Nálam egyik tényező sincs meg!
Ne én legyek már szerinted a hibás, mert a saját anyámmal megbeszéltem egy ilyen problémát! Te semmit nem beszélsz meg a szüleiddel? Mondjuk látszik is a hozzáállásodon...
Azt meg ne ismételgesd már, hogy ezt nem bünteti a törvény... Nem bíróság elég akarom rángatni továbbra sem.
De megsúgom, hogy rengeteg minden van, amit a törvény ugyan nem büntet, de morálisan bőven elítélendő. Ez pl. pont az a szitu.
válasza:Nem, nem csak attól lesz valaki felnőtt, q felsorolás csupán a felnőtt lét részei. A gondolkodásmód alapján a 24 éves egyetemista se felnőtt.
Bármit megbeszelhetsz a szuleiddel. Azt is, milyen színű zoknit vegyél fel, ki mellé ülj a buszon, stb. Én ezt q szintet nem beszélem meg a szüleimmel.
Igen, van olyan, amit a törvény nem büntet de morálisan elitekheto. Ilyen pl az én szememben az a kislány, aki egy hónapja még 18 volt, de pár napja olyan reszegre itta magát, hogy nem emlékszik világosan a tortenesekre.
De részemről ennyi, a problémádat megoldottad, nincs miről beszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!