Elmondjam legalább az anyámnak a titkomat? Vagy a kiborulás garantált egy ilyen helyzettel kapcsolatban?
Másodéves egyetemista vagyok, a családom átlagos. Mikor felvettek ide, tudtam, hogy sok támogatásra tőlük nem számíthatok és nem azért, mert ne szeretnének/akarnának támogatni, hanem mert nagyon nincs miből. De dolgoztam 16 éves korom óta, szóval úgy voltam vele, hogy majd vállalok diákmunkát az egyetem mellett, sokan csinálják. Viszont hiába volt néha két munkám is, pénzem alig. Mellé a sulira sem tudtam annyi időt és energiát szánni, amennyi jó lett volna… Úsztam a tanulással, 0-24 fáradt voltam, semmire nem volt időm és mellé még pénzem se nagyon. Azt éreztem, hogy ezek lennének a legszebb, leginkább gondtalanabb éveim, mégis csak erre a robotolásra fogok emlékezni majd belőlük.
Nyáron, a vizsgáim után éltem egy barátnőm ajánlatával, hogy bemutatna valakinek… Azóta tart a dolog.
Igen, fizet nekem azért, mert vele vagyok, értsétek ezt minden értelemben. De egyenesbe is jött az életem, nem kell izgulnom az anyagiak miatt, nem 2-3 lakótárssal élek együtt és jut időm mindenfélére. Legyen az az egyetem, nyelvtanulás, sport, hobbi, bármi. Csinálhatom azt, amihez kedvem van, mert időm is és pénzem is van rá. Mindig szerettem volna utazni, világot látni, most sorban pipálhatom ki a bakancslistás helyeimet, élményeimet. De sokszor van, hogy szeretnék beszélni erről valakinek/valakivel. Vagy csak úgy megosztani a gondolataimat, aktuális problémákat.
A szüleim semmit nem tudnak erről, nem is gondoltam, hogy ez eddig fog tartani (még mindig tart)… Anyukámmal beszélünk minden nap, reggel-este és néha annyira szeretnék vele őszinte lenni, de nem tudom, hogyan fogadná.
Kényes, nehéz téma ez.
Tudom, hogy sokan élnek így, főleg korombeli lányok. Nem büszkeségből írom ki a kérdést, vagy hogy bárkit is megsértsek, provokáljak. Tanács kellene, mert erről senkinek sem beszéltem még.
válasza:Magyarul annyi van, hogy ki akarod magadból beszélni a dolgot, mert a baraznoddel se tudod. Hat szerintem nem jó ötlet. Fogd fel úgy, hogy mindennek ára van, nálad ez az ára a jólétnek.
Vagy keress valami fórumot hasonló lányokkal ha van ilyen. 😀
válasza:“ De úgy komolyan nem lehet vele beszélgetni nagyon, mert rögtön támad, hogy hagyjam a siránkozásommal, ne ragasszam rá a depimet, neki erre nincsen ideje és kedve.”
Be is b@szna ha a nagy lelkizésedet kellene hallgatnia, amiért kb a semmiből élsz jól. 😀 Vagy mit akarsz ennyire kibeszélni? Akkor valami csak zavar… a baratnod tudja a dolgot, nem vagy vele teljesen egyedül, ennyi szerintem elég.
válasza:“ valljuk be, senki nem a Mekiből, vagy a Starbucksból indítja a karrierjét.”
Nekem erre egy tanárom azt mondta hogy ez is számít, hiszen látják hogy akartál dolgozni, tettel valamit, tudod mi az bejárni egy munkahelyre stb stb… szóval de, ezek is számítanak/számíthatnak.
De amúgy aki ügyes annak tök jó gyakornoki munkák vannak, nem csak mekizni lehet suli mellett. Bocsi, csak ezeken megakadtam.
Anyudnak meg ne mondd el.
válasza:Mindenki úgy él, ahogy akar. Én is szívesebben költeném, utaznék más pénzén. Jobb lenne az biztos. Én inkább azon gondolkodnék el, hogy a mostanj idilli állapit után egy szakítás során ez a másik félként miként törne elő. Agresszív lesz? Fenyeget, hogy ne lépjek le? Fejemhez vágná mennyit költött rám?
Inkább ezen a jövőn gondolkodnék el. Anyud helyében nem lennék boldog, de nem olyan lennék, mint itt néhány álszent kommentelő. Azért az is fura, ha nem veszik észre, hogy ide-oda eljárkálsz, a suliban (főleg Pesten) nincs nagy kiadás...
A kolis dologra visszatérve, nem tudom a mi szobánk mekkora volt, de én nagyon éltem a kolinkat, aztán olyan szockós, hogy Kádár szelleme szerintem még kísért benne. Szintén 3-an voltunk, 1 hűtővel, az emeleten közös konyha és mosdó, zuhanyzó. Egyetemi élethez ez jár, nem adtam volna ezt le, még árban is kedvező volt.
Miért, akinek nem küzdelem minden napja, annak már nem lehetnek problémái, gondjai?
A mekis hozzászólást páran félreértették. Nem ciki a munka, de HR-es ismerős mondta, hogy állásinterjún nem az számít, hogy te 3 évig krumplit sütögettél a mekiben, vagy hogy hol főztél kávét. Hanem hogy részt vettél-e tanulmányi versenyeken, voltál-e gyakornok stb.
Gyakornokoknak pedig nagyon sok helyen nem fizetnek semmit, főleg a nagyobb cégek. Kb. örüljön, hogy ott lehet és beleírhatja a CV-be.
válasza:ja, sugarbaby...
Ha brokesznak nevezed a kutyaszart, attól az még kutyaszar. :-DDDDD
válasza:“ valljuk be, senki nem a Mekiből, vagy a Starbucksból indítja a karrierjét.”
Na ehhez még annyit, hogy ha lediplomazol majd max valami kezdő pozícióra ülhetsz be, pláne nulla egyetem alatti munkatapasztalattal. Végeztek több százan, ebből jó pár tapasztaltabb lesz mint te. Na kit fognak választani? …
Neked nagyon megtetszett a pénz, szerintem nem fog neked menni ez a munka világa meg hogy mások dirigálnak neked. 😀 szerintem hosszabb távra rendezkedj be a faszival.
"Egyetemi élethez ez jár"
Nagyon nem ez jár minden esetben... Elhiszem, hogy valaki nagyon élvezi ezt a feelinget, én már azt sem szerettem, mikor lakótársakkal kellett lakjak (pedig ott volt saját szobám, nem is egy egész emelettel osztoztam a konyhán, fürdőszobán). Szeretek egyedül lenni, szeretem a csendet, nyugalmat. Hogy a magam ura vagyok. Nekem jobban bejön az, ahogyan most élek, ez van.
"Azért az is fura, ha nem veszik észre, hogy ide-oda eljárkálsz, a suliban (főleg Pesten) nincs nagy kiadás..."
Nem tudják, hogy nem dolgozom már.
"Én inkább azon gondolkodnék el, hogy a mostanj idilli állapit után egy szakítás során ez a másik félként miként törne elő. Agresszív lesz? Fenyeget, hogy ne lépjek le? Fejemhez vágná mennyit költött rám?"
Ő is tudja, milyen a viszony közöttünk. Nem él álomvilágban, ahogyan én sem.
válasza:Nekem fizettek a gyakornoki munkáért és az össze a ismerősömnek is. Utána az is vettek foallasba. A versenyt mindenhol kevesebbre értékelik mint a munkát, de biztos jobban tudja az aki meg nem dolgozott. Amigy muszáj ilyen magas lóról beszélni hogy “krumplit sütögetett”? Most rólad meg írjuk azt hogy f@szokat sz.opkodsz ennyi erővel… 😄 ne legyél már ilyen lenezo…
(Az ügyvédeknél hallottam hogy nem szokás fizetni a gyakornoknak)
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!